14. Fejezet

A nap kezdősugarai megvilágították az előszoba szegletét. A redőny lyukacsosra volt húzva és a napsugarak még oda is be-bekúsztak. Celiát sem kímélte e fénysugár és a szemét birizgálta legfőképp. Celia megmoccant. Megfordulva vette észre, hogy ez nem az ő ágya mert nincs mellette a párnája. Ismét fordult egyet. A nap most már teljes egészében a szemébe sütött.

- Még ez is! - nyitotta ki a szemeit.

Körülnézett a szobában. Az előtte álló dohányzóasztallal nézett farkasszemet. Felpillantva észre vette még a kis pultszerűséget na meg mosogatót és a kávéfőzőt. Ekkor eszmélt rá hogy ő valójában nem is otthon van. De hol lehet? És ez az őrjítő fejébe hasító fájdalom a felébredésével kezdődött. Hol van? Kelt fel és nézett jobban körbe. Nem otthon van az is biztos ezt már kész tényként könyvelte el. És ez a rémes fejfájás is kísérti. Bár ez a betegségével jár az orvos szerint. Mintha valaki megnyitotta volna a csapot. Kíváncsisága győzött felette és elindult a felfedező útjára. Látott maga előtt két ajtót az egyik balra félig nyitva a másik pedig zárva. A csábítóbb lehetőséget választva a hangok irányába ment a félig kitárt ajtóhoz lépve. Betekintett és nem hitt a szemének. Egy fürdőző alakon akadtak meg a szemei akit a zuhanyfüggöny takart el. Viszont egyes testrészeket jól kivehettet az ember lánya. Széles izmos hát szép izmos fenék. Celia már-már ajkába harapva bámulta a férfias idomokat. Majd hirtelen mozdulattól az ajtó nagy hanggal

csapódott be. Celia nem tudta mitévő legyen és gyorsan lábujjhegyen kirohant a fürdőszobából.

Jesse meghallva az ajtócsapódást végezve a tusolással elzárta a csapot és a törülköző után matatott. Kilépett a fürdőből magára csavarva a törülközőt és megnézte, hogy nem-e véletlenül Celia volt-e az ajtócsapkodó. Hisz az előbb még úgy aludt mint a tej ez a nőszemély. Nem akarta felébreszteni de ezek szerint már magától felébredt.

Celia alig tért magához az imént látottaktól. Miután lenyugodott utána jutott az eszébe, hogy ki lehet az a személy? Hát ezen nem kellett sokat méláznia. Kivágódott a fürdő ajtaja és egy félmeztelen pasas állt előtte egyetlen szál törülközőben vizes hajjal és testtel.

- Jesse? - ismerte fel a titokzatos személyt akit a fürdőben látott.

- Még mindig így hívnak. Jobban vagy már a tegnaphoz képest? - kérdezte miközben flangált a konyhai részen.

- Ugye mi tegnap nem...?

- Dehogy. - vágta rá Jesse azonban eszébe jutott az hogy milyen szemét és lekezelő volt vele a nő a kórházban úgy vélte itt az ideje a visszavágónak – Tulajdonképpen... nem emlékszel a tegnapból semmire? – tette fel a kérdést miközben neki állt feltenni főni a kávét.

- Nem. Miért? - esett teljesen kétségbe a kanapén ülő Celia.

- Hát tegnap ittasan eljöttél hozzám aztán bocsánatot kértél és végül le is támadtál.

- És te nem ellenkeztél?

- Miért is tettem volna?

- És miért nem vagyok meztelenül?

Jesse apró füllentésére azonnal fény derült.

- Mert te ruhában jobban szeretsz aludni.

- Már emlékszem! Nem is feküdtünk le egymással! Hogy hazudhatsz a szemembe?! Én meg majdnem el is hittem! Te szemét! - bosszúságában magához ragadta a kanapén található párnát és elhajítva a férfit fejbe találta. Aki válaszul visszadobta a párnát úgyszintén eltalálva a feladót.

- Fifti-fifti szívi. Egyébként is láttam, hogy a fürdőszobában voltál. Mit is kerestél ott elárulnád nekem?

Celia érezte, hogy most aztán nincs menekvés lebukott.

- Aszpirint. - vágta ki magát.

- Óh igen akkor nem tudod megkülönböztetni a fürdőszobát a patikától?

- Hogy lehetsz ilyen kötekedő?

- Nem is tudom ki volt az aki elutasított most meg itt fekszik a pamlagomon?

- Nem kértem, hogy nyiss ajtót és te mégis megtetted. Nem kértem továbbá azt sem hogy fektess le. - mondta ki amit gondolt nem törődve azzal, hogy mi csúszott ki a száján.

- Azt viszont még megoldhatjuk. - vigyorgott kajánul Jesse.

Celia kezdett dühbe gurulni és pipacsvörössé válni.

- Hogy miket nem képzelsz?!

- Úgyis apácai életet élsz! Ne meressz rám ilyen szemeket. Te mondtad még tegnap.

- És még miket mondtam? - kérdezte újfent kétségbeesve a hallottak után.

- Azt hogy vonzódsz hozzám.

- Hogy én vonzódok... - ütközött meg Jessen miközben gyorsan odarohant a férfioldalához ellökve a gáztűzhely lángjától mivel Jesse oldalánál a törülköző kissé lángra kapott ő pedig rögtönözve talált egy poharat megtöltötte vízzel és azzal öntötte le.

- Mi a... - látta át a helyzetet Jesse – Ennek a törülközőnek is annyi. Mondtam, hogy vonzódsz hozzám mi sem bizonyítja a legjobban ezt hogy az életemet megmentetted.

- Hohó! Ácsi! - ellenkezett még mindig Jesse csípőcsontját és jobb oldalát fogva – Ezt bárkiért megtenném!

- És mindenkinek az oldalát tapizod?

Celia csak ekkor vette észre, hogy honnét is vette el a kezét és a férfi szíve alatt gyors pillantás erejéig egy tetovált szimbólumra lett figyelmes.

- Azt hiszem, hogy nekem sem ártana egy frissítő fürdő. Ha kérhetnék tőled egy friss inget.

- Ezzel nem rázol le.

- Inkább öltözz fel mert még megfázol nekem és akkor hogy fogsz nekem tetszeni. - simította meg Jesse arcát az egyik körmével.

- Azt hiszed, hogy ugráltathatsz akár a bejárónődet?

- Tessék?!

- Jól hallottad.

- Amanda nem a bejárónőm hanem sokkal több annál.

- Legalább őszinte vagy és bevallod hogy vonzódsz a nőkhöz is. Ez tetszik.

Celia kinyújtotta rá a nyelvét. Ha játék akkor ő benne van. Íme az új életének korszaka melyben nincs egyedül. Talán meg is tudná szokni? Még mit nem! Jessevel az őrületbe kergetnék egymást ebben biztos volt.

- Na várj csak! Mit kértél? Alsógatyát?

- Nos talán jobb lesz ha nem fürdöm meg hisz ki tudja milyen bacikat szednék össze. - ült le ismét.

- Ebben talán igazad lehet. Mivel még az ingemet is felakartad venni. Bizony kislány de ha már itt tartunk akkor letapiztál emlékszel rá ugye? - lépett a szobájába.

- Most meg mit csinálsz?

- Felöltözöm. Talán baj?

Szóval se fürdő se reggeli se tiszta ing. De neki még sem ártana az a fürdő. És az ing is kéne. Nincs mit tenni cselekednie kell. Jesse kilépett a szobájából.

- Ó na nézzenek oda kijön ki a szobájából?

- Most meg mi van?

- Semmi. Csak igazad volt. - lépett Jessehez ingjének felsőgombját birizgálva és egyre inkább gombról gombra lépdesve a férfi mellkasán végigsimítva.

- Mégis miben?

- Vonzódom...

- Hozzám?

- Talán. - csókolta szájon - De inkább az ingedhez. - lökte el magától a férfit és otthagyta berohanva a fürdőszobába.

- Te ribanc! - döbbent rá Jesse hogy átvágták.

- Nem te magad mondtad, hogy apácai életet élek? Miért is hazudnék neked. - felelt a tusolóból kiabálva.

Jesset bosszantotta, hogy így átverték de a játéknak még korán sincs vége.