18. Fejezet

Negyed órás motorozás után meg is érkeztek a kiszemelt bár parkolójába.

- Ez lenne az?

- Igen. - tartott Celia az ajtó felé.

- Jó rég jártam már erre.

Jesse követte a nőt. Most sem volt nagy a tumultus de azért lényegesen többen lézengtek mint a múltkorában.

- Hello Nick. - ült le a pulthoz és Jesse pedig mellé.

- Sziasztok! - lepődött meg nem kicsit a két betévedt madárkán – Hát ti meg mit kerestek itt?

- Inni jöttünk vagy már azt sem szabad? Amúgy is Celia ötlete volt.

- Neked csak alkoholmentes sört szabad innod hiszen te vezetsz.

- Úgy látom szent a béke! - nézett mind a kettejükre.

- Mi az hogy! Ezért ma én iszom le magam és nem Jesse barátod. - nyomatékosította szavait már túlon túl erősen.

- Jesse barátom meg van kötve a kezed úgy vélem.

- Nincs megkötve csak egy zsémbes nőszemélyt tényleg érdemesebb józanul hazavinni.

- Hallottam ám! Még hogy zsémbes! Na megállj csak! Majd ha hazaértünk megkapod a kiérdemelt magadét!

- Örülök, hogy így látlak benneteket. – töltötte ki a söröket.

- A zászlót lobogtatni könnyű feladat csak éppenséggel nem mindenki veszi észre. – taglalta Jesse.

- Ez most célzás volt?

Jesse nem szólt inkább semmit sem. Celia ellenben felhúzta magát. Amint hazaviszi őt biztos hogy megkapja a magáét azért nem kell majd a szomszédba mennie.

- Nehogy magadra vedd. Ő vicces fiú. - felelte Nick.

- Kösz a tájékoztatást. Útikönyv nincs hozzá vagy egy értelmező szótár?

Jesse majdnem félrenyelte a sörét.

- Hogy mi?

- Kis zsebkönyv, hogy az egyébtitkaidat is megtudjam. Hisz ha már a gondolataidba olvasok akkor már a többi dolgot is meg kell hogy tudjam rólad.

Jessenek árva fogalma sem volt arról hogy milyen fába vágta a fejszéjét. De Celia sem sejtette mit vállalt magára.

- Megtárgyalhatjuk a dolgokat és a titkaimat de csak akkor ha te elmeséled, hogy milyen a viszonyod az apáddal!

- Nick mondták már neked hogy ez az ing ami rajtad van, hogy milyen jól áll!?Ó!

- Mi volt az? - kérdezte Nick.

- Csak egy női hajszál.

- Az meg lehet, hogy valamelyik vendégé.

- Lehetséges, ki tudja.

- Vigyázz vele mert nagyon jó tématerelő amellett jó gondolatolvasó is és még a végén belelát a fejedbe. Úgy látom te sem menekülsz meg ez alól.

– Te ne szólj bele! Idd csak a sörödet hisz nemsokára otthon szeretnék lenni.

- Hát kedves Celia mit is mondtál? - és a nő előtt lévő sört kortyolgatta.

- Te szemét! Ha balesetet szenvedünk és meghalok örökké kísérteni foglak. De persze ha te halsz meg valami gödörben eláslak és kész. Megfelel?

- Szép kis temetést szántál nekem. Csak tudnám, hogy akkor mit tartogatsz az éjszakára?

- Gyerekek azt hiszem ezt nem itt kéne megvitatnotok.

- Teljesen egyetértek. - fizette ki az italt Celia- Kösz Nick! Jesse vigyél haza. - állt fel a helyéről.

- Ahogy akarod! Szia cimbora!

Celia kiérve friss levegőt szívott a tüdejébe.

- Mi ütött beléd? - kérdezte a férfi.

- Ugyanezt kérdezhetném tőled is nemde?

- Celia... - nézett halál komoly képpel.

- Mi az?

Jesse a farzsebéből egy zsebkendőt elővéve Celia orrához nyomta.

- Hajtsd hátra a fejed. - utasította.

- Vérzik az orrom?

- Maradj így pár percig és ha lehetséges ne motyogj az orrod alatt.

Celia meg is ijedt de egyben el is lágyult a férfi érintésétől és törődésétől abban a pillanatban. A nagy kezek az orrára tapadtak és érezte a nyakán a forró leheletét.

- Na, jobb már?

- Igen. Megyünk?

- Ha már nem vérzik és úgy érzed akár azonnal indulhatunk.

- Kutya bajom csak egy kis orrvérzés.

Jesse felvette a bukósisakját és a másikat átadta Celiának.

- Ha bármi baj lenne az úton és netán nem érzed jól magad szólj és megállok.

Celia bólintott.

- Már alig vérzik.

Tényleg aggódik érte vagy csak azért mondta mert beakar vágódni nála? És ha tényleg aggódik? Nem! A pasik nem aggódnak csak a látszatot keltik. A háza előtt parkoltak le.

- Itt is lennénk.

- Kösz a fuvart megint.

- Kösz az italt. Igazán finom volt.

- És persze komló ízű.

– Nem szereted a sört?

- Hát nem vagyok oda érte de alkalmakkor kóstolgatom.

- Ha nem is szereted miért azt kértél?

- Mert tudtam, hogy kérni fogsz belőle és ezzel is gyötörhetlek, hogy ugye te nem ihatsz mert vezetsz.

- Aha. De nem tudtál megakadályozni ebben.

- Hát az már biztos. Meg kell hagyni gyorsan meghúztad az üveget.

- Az orrod vérzik még?

- Már egyáltalán nem.

- Többször előfordult már?

- Nem. Ez az első alkalom.

Jesse odalépett hozzá és végigsimított az orrnyergén. Celia szíve nem tudta mitől de hevesebben kezdett el verni mikor Jesse megfogta az arcát és orrával az ő orrát hozzáérintette. Celia elmosolyodott. Szinte legbelülről jött neki az a viselkedés.

- Most meg min mosolyogsz?

- Rajtad.

– Miért? Mit tettem már megint?

- Mert... – kereste a szavakat Jesse kék tekintetébe fúródott az ő barna pillantása. Szinte elolvadt ettől a tekintettől. Majd a földet bámulta.

- Mi bánt?

- Miért gondolod, hogy bármi is bánt?

- Akkor miért nem csókolsz meg?

- Na ne! Azért mert ellenállhatatlanul igézően kék színű a szemed és a mosolyod is eléggé lehengerlő azért nem kell egyből a nyakadba ugranom!

- De legalább bevallod, hogy tetszem. Haladás. Ha már egyetlen csókot sem kapok.

- Talán ha újrapróbálkozol holnap és úrinőként bánsz velem akkor meggondolom a csók kérdést. - fanyalgott.

- Oh szóval most ez a kifogásod.

- Tudod mindig kell valami.

- Hogy rám foghasd?

- Igen. – és a férfi fekete bőrkabátjába kapaszkodva megpuszilta Jesse ajkát- Holnap. – suttogta.

- Miért nem ma?

- Hogy legyen mit kérdezned.

Jesse nem bírt tovább várni és magához ragadva Celiát az ajkával az ajkára tapadt. Celiát meglepte Jesse hevessége és nyelvének bizsergető tapintása.

- Azt hiszem ennyivel kell beérned. - suttogta elválasztva ajkát a férfiétól – Holnap. Emlékszel még arra a virágos étteremre?

Jesse még alig ocsúdott fel a csók félbeszakításának hatásától és ott állt tétlen a motorja mellett. Nem értette az ellenkező nem viselkedését. De nem tudta visszatartani és az öleléséből nem elengedni. Ha nem hát nem. Nem erőszakolhatja rá semmire.

– Amikor a baleseted történt?

Jesse látta Celia szemeinek csillogásának elmúltát és túl komorrá vált tekintetét.

Celia előtt leperegtek az események. Hogy mit indított el a balesete, hogy mit is tudott meg. A baleset a pár horzsolása és az agyában fejlődő tumor. A legnagyobb probléma. Már csak pár hónap...

Jesse észrevette ezt a változást. Azt hitte, hogy miatta van az egész.

- Bocsánat ezt nem kellett volna megemlítenem. Valahogyan nem vagyok rá olyan büszke.

- Ne is törődj vele. Hiszen semmi bajom. – felelte Celia tetetett mosollyal az arcán.

- És az orrvérzés?

- Az semmiség. Na szóval elviszel abba az étterembe?

- Akkor ki kell megint hogy öltözzek.

- Én csak azt várom el hogy jól viselkedj nem pedig azt hogy bárónak öltözve gyere! Szabad kezet kapsz.

- Holnap este nyolcra érted jövök.

- Várni foglak. Kíváncsi vagyok, hogy milyen leszel tökéletes úriemberként.

- Majd meglátja, hölgyem. – felelte Jesse és a motorjára ülve el is hajtott.

Celia pedig a kilincshez lépett.