17. Fejezet

Celia szorosan kapaszkodott a férfiba az egész út alatt. Már amikor megérkeztek a helyszínre sötét volt és a város fényei az egész környéket elárasztották mind a mellett még a hold is megmutatkozott teljes valójában.

- Kívánságod szerint. - szállt le Jesse a motorjáról.

- Telihold van. - állapította meg Celia felnézve az égre ő is leszállva és megszabadulva a bukósisaktól. Elsétált a domb széléig.

- Azért ne ugorj le ha nem muszáj mert nem szeretnélek kiskanállal összeszedni.

Celia nevetett ezen.

- Mi az ilyen nevetséges? Ne merj öngyilkos lenni! Hallod?

- Csak nem aggódsz?

- Nem, de nem szeretnélek hullaként hazavinni.

- Nem ugrom le megígérem, jó? - fordult szembe Jessevel.

Bár az öngyilkosság gondolata ezekben az időkben átsuhant az agyán. Leugorni és az életnek véget vetni. Nem mindegy hogy mikor hal meg? Hiszen az orvos szerint pár hónapja lehet hátra. De akár évekig is elhúzódhat a betegsége. Elvetette az öngyilkosság ötletét. Hát ezért nevetett fel jóval előbb Jesse kérdésén.

- Reméltem hogy nem dobod el az életed egykönnyen.

- Ó a kis magabiztos. - hátrált játszi könnyedséggel ismét a domb széle felé – És most? - lógatta lefelé az egyik lábát a mélységbe.

Jesse odaaraszolt hozzá egyetlen szó nélkül és maga felé fordítva és húzva megragadta Celia karját jócskán visszarántva őt a motorjának a közeléhez.

- Nem engedhetem.

- Megnyugtató hogy életmentő is vagy. Ez az új szakmád az autószerelésen kívül?

- Ha csak egyszer is komolyan szólnál hozzám... - tartotta még mindig a karjai közt.

- Mi lenne? Ha? - súgta a fülébe.

- Hát erről beszélek.

- Mégis miről?

- Játszol az érzésekkel és az érzelmeidet jól magadba zárod. Tegnap este mikor beállítottál hozzám kicsit kapatosan bocsánatot kérni akkor megmutatkozott az igazi éned.

- Hogy mi?! - próbált meg kiszakadni Jesse szorításából aki egyáltalán nem hajlott rá – Nem vagyok alkoholista! Ha lehet engedj el!

- Tudom hogy nem vagy az de nem vagy lelketlen nőszemély sem. Sajnálom a mai reggel történtek azon részét mikor is megbántottalak és könnyűvérű nőcskének neveztelek.

- Bocsánatkérés elfogadásra került. Kérlek enged el a karomat mert ha nem, nagyon megbánod!

- Nyugi vadmacska! De addig nem engedlek el amíg nem tisztáztunk egy fontos dolgot kettőnkről.

- Kíváncsian hallgatlak.

- Ez a macska-egér játék lassan kezd az agyamra menni. Eldönthetnénk már igazán hogy mi is legyen.

Celia Jesse hanglejtéséből és kék tekintetének komolyságából látta, hogy a pasi valóban komolyan gondolja amit mond. Ez a komolyság őt arra sarkallta hogy ő se sokat kerteljen neki. Persze nem kell mindenről beszámolnia neki. Főleg a betegségéről nem. De úgy vélte hogy húzza még egy kicsit Jesset.

- Mivel mi legyen? - mosolyodott el kajánul.

- Veled nem lehet tényleg komolyan beszélni. - engedte el és a motorja felé indult.

- Várj! - kiabált Celia a férfi után.

Nem akarta elszalasztani az utolsó lehetőséget. Az utolsó szerelem vagy annak a halovány töredéke is megteszi neki. Csak érintse valaki, valaki támogassa és szeresse. Valakivel akivel megtudja osztani a gondjait még ha nem is mindegyiket. Valaki aki szórakoztassa, és megnevetteti. Lehet hogy ez az utolsó esélye a szerelem érzésére. Meg kell ragadnia nem engedheti ki a kezei közül. Legalább megpróbálja és ha nem jól jönnének ki egymással még visszakozhat. Persze ezt meg is kell élnie. Lassan odasétált Jessehez és a motorjára támaszkodott.

- Ne menjünk még. - kérte.

- Én igazán nem értelek Celia. Te aztán kiszámíthatatlan nő vagy.

- Mit akarsz mit mondjak?

- Nem az én akaratomra kell mondanod. Közöld amit szeretnél. Én csak annyit tudok hogy nagyon is vonzódom hozzád és érdekelsz. Ha te is így érzel irántam akkor nem utoljára látogattalak meg és hoztalak el ide.

- Véleményem szerint jó autószerelő pasas vagy akivel élvezet csipkelődni és beszélgetni. Igen megpróbálhatjuk a mit. Az együttes mit. De ne várj tőlem sokat. Ha nem menne a dolog a tudomásodra fogom hozni. - bökte oldalba a férfit – Most örülsz?

- Nem rossz válasz.

- A kilátás sem. - nézett körbe vizslatva.

- Miért kellett, hogy idejöjjünk?

-Az egyik kedvenc helyem. Az apámmal gyerekkoromban sokat sétáltunk errefelé amíg... - harapta el a mondat végét – Mond csak te honnét ismered ilyen jól a helyet?

- Miből gondolod hogy jól ismerem?

- Sima terepen jöttünk. Mondhatni a legjobb úton. A járt úton. Na! Ki vele szépfiú!Csak az őszintét!

- Nekem nem az apám mutatta meg ezt a helyet hanem a volt nőim szerettek idejárni. Vagyis én hoztam őket ide hogy elbűvölje őket a táj.

- A kis hamis! Jó kis trükk nem mondom! Most már legalább egy csajozási praktikádat is megismertem. Áruld csak el nekem hogy ha nem ezt a helyet választottam volna akkor is idehoztál volna?

- Szakmai és csajozási ártalom.

- Ó! Szóval most el kéne ájulnom a környék fényeitől a csillagoktól és a holdszépségétől na és tőled?

- Mondhatni most jól megfogtál. Teljesen lelepleztél.

- Hát igen jobb lesz vigyázni velem mert bizony gondolatolvasói vénával is rendelkezem.

- Miért? Még a családodból ki?

- Az apám. - suttogta halkan Celia.

- Sajnálom.

- Ugyan mit?

- Azt hogy meghalt. De tudod idővel mindenkit el kell engedni így vagy úgy. - révedt a messzibe Jesse tekintete mintha egy vérző szív beszélt volna emberi nyelven.

- Ő nem...

- Rossz a kapcsolatotok igaz?

- Erről inkább nem nyilatkoznék. S te? Kit vesztettél el?

- Igazad van. Ez egy másik napon másik időben jó mesélni való lesz. Mond nem fázol? - kérdezte Jesse terelve a témát másra.

- Nem.

- Ha fáznál odaadom a kabátomat szívesen.

- Ne félts engem ettől a kis szellőtől! Szóval van amik későbbi beszélgetésekre jutnak. Azonban elérted azt hogy a táj ismét lenyűgözzön.

- A tájon kívül még mi nyűgöz le?

- Hát kedves Jesse az ha elfelejtjük ezt a búskomorságot és meghívlak egy sörre a közelben lévő bárféleségbe.

- Ragaszkodom hozzá hogy én fizessek.

- Oké.

- Merre is megyünk?

- Majd a füledbe súgom azt hogy merre is menj. - felelte Celia Jesse háta mögé felpattanva.

16. Fejezet

Amanda és ő miután megebédeltek Celia úgy gondolta itt az ideje egy kis kiruccanásnak a városba.

- Gyere Amanda és ne ellenkezz!

- De én... nem szeretnék kellemetlenkedni és öreg is vagyok már a divatos ruhák szemrevételezéséhez. - felelte mentegetőzve.

- Jaj Amanda ne csináld már! Sétálunk egyet és szétnézünk az üzletsorok között. Semmi baj nem fog történni.

- Hiszem ha látom.

- Ma már úgysem kell semmit sem csinálnod.

- De még el kell mosogatnom.

- Nem-nem én már azt megcsináltam és el is pakoltam. Mi lesz már?! Gyere! Semmi akadálya hogy kiruccanj kicsit velem együtt.

Amanda nagy nehezen beadta a derekát a dologra.

- Ha megkérhetlek ne hívj meg csak két gombóc fagyira.

- Jól hangzik legyen úgy. - mosolyodott el Celia beszállva a vezetőülésre.

A parkban sétáló emberek tömkelege mozgott. Volt aki a kutyáját sétáltatta és volt aki kocogott más pedig úgy futott versenyezve a mellette haladóval. Fagyizás közben leültek egy üresen álló padhoz.

- Valld be hogy jól esik kimozdulni.

- Nem tagadhatom. De te sem hogy felszabadultabb lettél mióta egy hónapos pihenésre kényszerítettek.

- Van benne némi igazság.

A délután oly gyorsan eltelt.

- Rákérdezhetek valamire? - kérdezte Amanda már a kocsiban ülve visszafelé.

- Tessék csak mond nyugodtan. Mit szeretnél tudni?

- Hát... nem is tudom hogy megkérdezzem-e.

- Mond ki ami nyomja a lelkedet.

- Azt hiszem hogy a tiédet nyomja és nem az enyémet.

Celia erősebben markolta a kormányt de az arcáról semmi érzelem sem tükröződött.

- Tévedsz. Ugyan mi bajom lenne?

- Szabályosan nyomaszt a munkanélküliség és az otthonülés. Na meg a szerető férj is elkélne a házad táján.

- Badarságokat beszélsz. Különben is a férj csak a hasát növesztve ül a tévé előtt munka után és sörözget. Nekem pedig nem egy ilyenre van szükségem. - magyarázta Celia Jessere gondolva amikor is egyetlen szál törülközőben állt előtte. Az a kidolgozott izmos test és ahogy a vízcseppek fénylettek végig rajta...

- Celia! Mit művelsz?! - rángatta őt ki Amanda az álmodozásból és visszatérve a földre elrántotta a kormányt még épp időben.

- Kicsit elbambultam.

- Az enyhe kifejezés. Nem tudom hogy hol jár az eszed de ezt csak egy valami okozhatja.

- Mégis mi?

- Valld be őszintén hogy tegnap egy férfival voltál.

- De Amanda!

- Nem bűn a szeretkezés főleg meg a te helyzetedben.

- Amanda! - csodálkozott nagyokat szinte leesett állal mialatt az útra próbált összpontosítani.

- Hiszen amikor annyi idős voltam mint te most már három férjen túladtam. Te pedig még az oltárig sem jutottál el. Ez pedig nem szemrehányás akar lenni hanem a valóság.

Celia leparkolt a garázsába.

- Amanda, a szerelmi életem rendben van.

- Ami nincs az hogy lehetne rendben? Azaz úriember akivel nemrég találkoztál lehet hogy pontosan hozzád való. Adj még egy esélyt neki és meglátod másképp fogod látni a világot.

Celiát meglepte Amanda nyíltsága és őszintesége bár már ezt rég megszokhatta volna.

Hiszen Jesse megbántotta vagy épp fordítva? Jaj ne! A fejfájása egyből rázendített.

A nap utolsó sugarai még megerőltették magukat és örömmel teljesítették a rájuk háruló feladatukat de lassan beesteledni látszott. Jesse az utolsó simításokat végezte a királykék színű Harley Davidson Low Rider típusú motorkerékpárján. Felült a motorra és elfordította a slusszkulcsot. A motor hangja felberregett és lágyan duruzsolt. Az úti célját már kitűzte a lelki szemei előtt. A cél azonban nehezebben adja meg magát mint gondolta volna. Teljesen eltérő szabályok szerint él mint ő. Most pedig arra készül amit talán nem éri meg megtennie. De meg kell próbálnia.

Celia a szobájában olvasgatta a napi sajtó tartalmát amikor megakadt egy cikken a szeme. Lucas volt a képen és az új cégtulajdonos.

- Hogy milyen szemét disznó! - gyűrte össze azt az oldalt kitépve elhajította a szoba másik sarkába.

Amanda motorzúgásra lett figyelmes amire ő is felfigyelt.

- Azt hiszem valami motoros férfi áll kint a ház előtt.

- Nem mondta hogy mit akar? - kérdezte Jessere gondolva.

Az nem lehet hogy eljött volna! Mit akar itt egyáltalán?

- Nem jött be csak kint várakozik a parkolóban.

- És ki az?

- Azt neked kéne tudnod!

- Amanda az Istenért! Nem elég az nekem hogy az újságban a volt főnököm pacsizik az újjal még egy motoros pasas is itt lődörög az én házam előtt. - fogta meg magát az ajtóhoz sétálva.

- Azt hittem hogy már ma ki sem jössz. - vette le Jesse a fejéről a bukósisakot.

- Hát ezért nem is volt érdemes. Szóval én mennék is. További szép napot. - fordult az ajtó felé.

- Estét. Ha észrevetted volna este van.

 Nem törődve a férfival az ajtó felé lépett.

- Nem ezért jöttem.

 Megfordult a küszöbről és Jessevel farkasszemet nézett.

- Kíváncsian várom azt míg kitalálod miért is jöttél ide.

- Az hihetőnek hangzana hogy miattad?

- Persze pont erre számítottam. Egyéb óhaj sóhaj panasz?

- Sajnálom hogy megbántottalak és ezért bocsánatot kérek tőled.

Celiát teljesen meglepte Jesse bocsánatkérése de nem törte meg a bosszúságát. Bár megkönnyebbült kissé.

- Már megtanultál bocsánatot is kérni?

- Na jó. Én megpróbáltam. De úgy gondolom hogy itt nem tudunk négyszemközt beszélni.

- Ezt mire mondod?

- Nézz hátra és megtudod.

Celia Amandát látta megbújni a függöny mögött.

- Na jössz? - nyújtotta felé a bukósisakot.

Celia benne volt. Levegőváltozásra vágyott úgy is.

- Beleegyezek egyetlen feltétellel.

- Mi lenne az?

- Ha odamegyünk ahova én szeretném.

- Jó. Legyen. - adta át a bukósisakot neki.

Celia Jesse háta mögé ülve átölelte őt így teljesen rátámaszkodva és belekapaszkodva.

- Kapaszkodj erősen. Mi az úti cél?

- A Ravenge híd baloldalánál levő domb elhagyatott része.

- Rendben. Akkor indulhatunk?

- Igen.

Jesse jól tudta hol van az a hely. Sok nőt vitt már oda hogy elbűvölhesse őket a táj és hogy levehesse őket a lábukról vagy épp más célból. Na igen, de ez már jó rég volt. Azóta más idők járnak.

15. Fejezet

Jesse belopózva a fürdőbe Celia ruháit magához vette csak az ingét hagyta ott amit csellel lehámoztak róla. A többi ruhát pedig eldugta. Nem kicsit csábították a zuhanyfüggöny mögött a telt idomok a karcsú derék és a formás fenék. Azonban ez a macska egér játék izgalmas mindkettőjük számára. Celia nem vette észre, hogy Jesse bent járt. A reggeli tusolás pedig már nagyon hiányzott neki. A baleset okozta karcolások még mindig látszottak a fején lévő horzsolások halvány kékes foltok árulkodók voltak. Ez még csak hagyján. Celia gondolataiban átfutottak újra az orvos szavai. A vizsgálatok eredményei a visszafordíthatatlan betegsége. A fejfájása ismét előbukkant. A tusolóból kilépve szerinte egy számára tiszta törülközőt fogva magára csavarva nézett a tükörbe. Rosszabbra számított ennél az arcnál. A karikák szemei alól kezdtek elmúlni de az arca sápadtsága változatlanul maradt. Oldalra nézett ahol hagyta a ruháit és sehol nem látta őket csak azt a kék csíkos inget amit Jesseről lefejtett.

- Szóval játszadozunk-játszadozunk. – szajkózta az inget tapintva felvette és így ballagott ki egy szál ingben. – Legyen a kívánságod szerint. – meredt maga elé.

Az ing Celia térdét súrolta. Jesse várta a konyhában az elcsodálkozás utóhangjait Celiától és az elmaradhatatlan bosszankodást. De semmi. Furcsállta is a dolgot. Celia odaosont halk mezítlábas léptekkel Jesse háta mögé. A férfi nem figyelt fel.

- Mi a helyzet szépfiú? - suttogta a fülébe a hátán végigsimítva és kicsit rádőlve.

Jesse megfordult és szinte beleőrült a szexi suttogó hangba amitől a hormonjai csak egyre fokozódtak. Nagy megrökönyödésére Celia nem borult ki ellenkezőleg higgadt maradt.

- Csak ennyit tudsz mondani? - ült bele az ölébe a férfinak.

A játék tovább folytatódott. Celiának a ruhái visszaszerzése volt a cél és persze Jesse ugratása is örömet okozott neki.

- Mond el nekem szépen hová tetted a ruháimat.

- Neked nem a ruháid kellenek.

- Mégis mire van szükségem? – túrt bele a szőkésbarna félhosszú hajzuhatagba.

- Azt neked kell tudnod. És míg nem jössz rá addig nem segíthetek. – kelt fel a helyéről Jesse letéve az öléből – Ügyes húzás volt nem mondom. De ezt nem veszem be.

- Egyszer kellek egyszer meg nem? Hogy van ez? Most itt az adandó alkalom. Gyerünk! Mi lesz már? Tegyük meg! - kezdte kigombolni Jesse ingét.

- Nem! Nekem nem így kellesz. Ne így add meg magad. Ilyen gyorsan és...

- Ó! Szóval te nem vágysz arra amit én már régóta nem csináltam pedig az előbb még nem ez volt a véleményed.

- Itt a cuccod és most tűnj el innen! Oké? Nem is tudom, hogy minek engedtem meg hogy nálam aludj.

- Ha már itt tartunk nem köteleztelek rá haver! – mondta Celia a fürdőbe vonulva a ruhájával együtt.

- Jobban tettem volna ha berúgva hagylak az utcán.

- Nem! Az lett volna a legjobb ha meghalok. És hamarosan be is következik ne félj. - motyogta maga elé.

- Mit mondtál?

- Nem fontos téged az úgy sem érdekelne. - lépett ki felöltözve és nem is vette észre, hogy Jesse inge rajta maradt – Megbántam a bocsánatkérést. Nem is sejtem, hogy tegnap este mi üthetett belém. Sajnálom. – rántotta ki az ajtót Celia.

- Hát igen de én tudom, hogy csak a pia szólt belőled.

- Kösz az észrevételt! -vágta be az ajtót hatalmas csattanással.

Beült a kocsijába és vagy kétszázhússzal vezetett. Idegesítette Jesse gondolkodásmódja. Megdöbbentette a saját viselkedése is. Mi ütött belé amikor Jessenek kibökte, hogy csak szexre van szüksége? Hiszen már csak pár hete vagy épp hónapja van csak hátra. Ki tudja. De ezt nem mondhatja el senkinek sem nem még hogy Jessenek aki számára idegen. Miután kifurikázta magát lenyugodva hazaért.

- Hol voltál? - állt az ajtóban Amanda aggódó tekintettel.

- Egy hotelben aludtam.

- Akkor legalább szólhattál volna, hogy nem jössz haza és hogy ne aggódjak annyira.

- Amanda, mondtam már hogy nem kell aggódni értem.

- De hiszen ha az ember lányát kirúgják a szeretett munkahelyéről és egy hónap kényszerszabadságra ítélik akkor csak kell az aggódás.

- Lucas mondta el?

- Igen, tegnap keresett téged.

- Eladta a céget. Ezt is elmondta? - kérdte Celia leülve a konyhában – Imádom a munkámat és most nincs. Ez a kényszerszabadság pedig kiborít.

- Pihend ki magad ami igazán rád fér. És ezt az inget honnan vetted?

– Óh ezt? – nézett végig magán – Hát az egyik boltban.

– Eléggé nagynak tűnik. Nem vetted észre?

– Csak a színe és a fazonja annyira tetszett.

– A színe miatt vetted csak meg?

– Igen. És azért ilyen nagy mert nem női méret. Csak férfiméretben találtam és annyira megtetszett hogy megvettem. Egyszerűen nem hagyhattam ott. - hazudott Amanda szemébe és közben érezte magán a kellemes fűszeres csípős fanyar férfi illatot.

– És mi ez a szag? - kérdte gyanakodva Celiára nézve.

– Milyen szag?

– Ez a parfüm illat. Férfiparfümé.

Celia kezdte úgy érezni magát mint aki a lebukás szélén áll. Égett az arca és melege támadt hirtelen.

– Ugye nem Lucassal töltötted az éjszakát?

– Nem dehogy!

– Ajánlom is! Nem illett hozzád és még mindig nem illik!

– Nem voltam együtt senkivel sem.

– Jól érzed magad? Olyan piros vagy!

– Igen én... egészen jól érzem magam most azt hiszem átöltözöm és utána majd elkészítjük azt amit tegnap akartam csak hát ugye közbeszóltak.

– A szabadságod nem azért van, hogy halálra dolgozd magad hanem azért hogy pihenj.

– Ne mentegetőzz! A krumplipucolásba még senki sem halt bele. Persze csak szerintem. – hagyta magára Celia.

Amanda tudta jól hogy Celia valamit eltitkol előle. De ugyan mi lehet az arra sosem jött volna rá.

Celia levetette Jesse ingét bár nem sok kedve volt hozzá mivel eléggé kényelmesnek találta és az illata... Mindenképpen le kellett vennie mivel Amanda kezdett gyanút fogni. Mielőtt még elhagyta a szobáját egyszer beleszippantott az ingbe majd azon kapta magát, hogy a Jesse iránt érzett dühe szertefoszlani látszik.

Jesse maga elé nézve ült a nappalijában. A kihűlt kávéját kortyolgatta és a félig leégett cigijéhez nyúlt.

- Nem megmondtam, hogy akar a csaj téged? Erre te mit csináltál? Na mit? Elhajtottad a fenébe! – felelte Nick a pultnak támaszkodva – Magadnál vagy ilyenkor, ember?

- Nem érdekel, hogy mit mondasz. Én nem csak a szexre vágyok. Lassanként ráunok a szexet kívánó cicababákra. Kicsajozhattam már magamat elégszer mióta...

– És emiatt az elveid miatt eldobtál egy jó nőt aki azt...

– Én szerető társra vágyom már a feleséget inkább meg sem említem nem holmi egyetlen vad éjszakára.

Megbántottam és ezt nagyon sajnálom.

– Sajnálhatod is. Különben sem nekem kéne ezt mondanod hanem neki.

– Celiának hívják!

– Mióta érdekel téged a neve?

– Mondtam, hogy nem egy éjszakára vágyom.

– Remek! És ez miatt kellett megbántanod őt? Bravo!

– Tudom mit csinálok.

– Hát persze! Mert mindenki tudja, hogy mit csinál. Megyek dolgozni és neked sem ártana. – mondta Nick a kilincshez érve – Ne feledd amit mondtam.

Jesse csak bólintott.

14. Fejezet

A nap kezdősugarai megvilágították az előszoba szegletét. A redőny lyukacsosra volt húzva és a napsugarak még oda is be-bekúsztak. Celiát sem kímélte e fénysugár és a szemét birizgálta legfőképp. Celia megmoccant. Megfordulva vette észre, hogy ez nem az ő ágya mert nincs mellette a párnája. Ismét fordult egyet. A nap most már teljes egészében a szemébe sütött.

- Még ez is! - nyitotta ki a szemeit.

Körülnézett a szobában. Az előtte álló dohányzóasztallal nézett farkasszemet. Felpillantva észre vette még a kis pultszerűséget na meg mosogatót és a kávéfőzőt. Ekkor eszmélt rá hogy ő valójában nem is otthon van. De hol lehet? És ez az őrjítő fejébe hasító fájdalom a felébredésével kezdődött. Hol van? Kelt fel és nézett jobban körbe. Nem otthon van az is biztos ezt már kész tényként könyvelte el. És ez a rémes fejfájás is kísérti. Bár ez a betegségével jár az orvos szerint. Mintha valaki megnyitotta volna a csapot. Kíváncsisága győzött felette és elindult a felfedező útjára. Látott maga előtt két ajtót az egyik balra félig nyitva a másik pedig zárva. A csábítóbb lehetőséget választva a hangok irányába ment a félig kitárt ajtóhoz lépve. Betekintett és nem hitt a szemének. Egy fürdőző alakon akadtak meg a szemei akit a zuhanyfüggöny takart el. Viszont egyes testrészeket jól kivehettet az ember lánya. Széles izmos hát szép izmos fenék. Celia már-már ajkába harapva bámulta a férfias idomokat. Majd hirtelen mozdulattól az ajtó nagy hanggal

csapódott be. Celia nem tudta mitévő legyen és gyorsan lábujjhegyen kirohant a fürdőszobából.

Jesse meghallva az ajtócsapódást végezve a tusolással elzárta a csapot és a törülköző után matatott. Kilépett a fürdőből magára csavarva a törülközőt és megnézte, hogy nem-e véletlenül Celia volt-e az ajtócsapkodó. Hisz az előbb még úgy aludt mint a tej ez a nőszemély. Nem akarta felébreszteni de ezek szerint már magától felébredt.

Celia alig tért magához az imént látottaktól. Miután lenyugodott utána jutott az eszébe, hogy ki lehet az a személy? Hát ezen nem kellett sokat méláznia. Kivágódott a fürdő ajtaja és egy félmeztelen pasas állt előtte egyetlen szál törülközőben vizes hajjal és testtel.

- Jesse? - ismerte fel a titokzatos személyt akit a fürdőben látott.

- Még mindig így hívnak. Jobban vagy már a tegnaphoz képest? - kérdezte miközben flangált a konyhai részen.

- Ugye mi tegnap nem...?

- Dehogy. - vágta rá Jesse azonban eszébe jutott az hogy milyen szemét és lekezelő volt vele a nő a kórházban úgy vélte itt az ideje a visszavágónak – Tulajdonképpen... nem emlékszel a tegnapból semmire? – tette fel a kérdést miközben neki állt feltenni főni a kávét.

- Nem. Miért? - esett teljesen kétségbe a kanapén ülő Celia.

- Hát tegnap ittasan eljöttél hozzám aztán bocsánatot kértél és végül le is támadtál.

- És te nem ellenkeztél?

- Miért is tettem volna?

- És miért nem vagyok meztelenül?

Jesse apró füllentésére azonnal fény derült.

- Mert te ruhában jobban szeretsz aludni.

- Már emlékszem! Nem is feküdtünk le egymással! Hogy hazudhatsz a szemembe?! Én meg majdnem el is hittem! Te szemét! - bosszúságában magához ragadta a kanapén található párnát és elhajítva a férfit fejbe találta. Aki válaszul visszadobta a párnát úgyszintén eltalálva a feladót.

- Fifti-fifti szívi. Egyébként is láttam, hogy a fürdőszobában voltál. Mit is kerestél ott elárulnád nekem?

Celia érezte, hogy most aztán nincs menekvés lebukott.

- Aszpirint. - vágta ki magát.

- Óh igen akkor nem tudod megkülönböztetni a fürdőszobát a patikától?

- Hogy lehetsz ilyen kötekedő?

- Nem is tudom ki volt az aki elutasított most meg itt fekszik a pamlagomon?

- Nem kértem, hogy nyiss ajtót és te mégis megtetted. Nem kértem továbbá azt sem hogy fektess le. - mondta ki amit gondolt nem törődve azzal, hogy mi csúszott ki a száján.

- Azt viszont még megoldhatjuk. - vigyorgott kajánul Jesse.

Celia kezdett dühbe gurulni és pipacsvörössé válni.

- Hogy miket nem képzelsz?!

- Úgyis apácai életet élsz! Ne meressz rám ilyen szemeket. Te mondtad még tegnap.

- És még miket mondtam? - kérdezte újfent kétségbeesve a hallottak után.

- Azt hogy vonzódsz hozzám.

- Hogy én vonzódok... - ütközött meg Jessen miközben gyorsan odarohant a férfioldalához ellökve a gáztűzhely lángjától mivel Jesse oldalánál a törülköző kissé lángra kapott ő pedig rögtönözve talált egy poharat megtöltötte vízzel és azzal öntötte le.

- Mi a... - látta át a helyzetet Jesse – Ennek a törülközőnek is annyi. Mondtam, hogy vonzódsz hozzám mi sem bizonyítja a legjobban ezt hogy az életemet megmentetted.

- Hohó! Ácsi! - ellenkezett még mindig Jesse csípőcsontját és jobb oldalát fogva – Ezt bárkiért megtenném!

- És mindenkinek az oldalát tapizod?

Celia csak ekkor vette észre, hogy honnét is vette el a kezét és a férfi szíve alatt gyors pillantás erejéig egy tetovált szimbólumra lett figyelmes.

- Azt hiszem, hogy nekem sem ártana egy frissítő fürdő. Ha kérhetnék tőled egy friss inget.

- Ezzel nem rázol le.

- Inkább öltözz fel mert még megfázol nekem és akkor hogy fogsz nekem tetszeni. - simította meg Jesse arcát az egyik körmével.

- Azt hiszed, hogy ugráltathatsz akár a bejárónődet?

- Tessék?!

- Jól hallottad.

- Amanda nem a bejárónőm hanem sokkal több annál.

- Legalább őszinte vagy és bevallod hogy vonzódsz a nőkhöz is. Ez tetszik.

Celia kinyújtotta rá a nyelvét. Ha játék akkor ő benne van. Íme az új életének korszaka melyben nincs egyedül. Talán meg is tudná szokni? Még mit nem! Jessevel az őrületbe kergetnék egymást ebben biztos volt.

- Na várj csak! Mit kértél? Alsógatyát?

- Nos talán jobb lesz ha nem fürdöm meg hisz ki tudja milyen bacikat szednék össze. - ült le ismét.

- Ebben talán igazad lehet. Mivel még az ingemet is felakartad venni. Bizony kislány de ha már itt tartunk akkor letapiztál emlékszel rá ugye? - lépett a szobájába.

- Most meg mit csinálsz?

- Felöltözöm. Talán baj?

Szóval se fürdő se reggeli se tiszta ing. De neki még sem ártana az a fürdő. És az ing is kéne. Nincs mit tenni cselekednie kell. Jesse kilépett a szobájából.

- Ó na nézzenek oda kijön ki a szobájából?

- Most meg mi van?

- Semmi. Csak igazad volt. - lépett Jessehez ingjének felsőgombját birizgálva és egyre inkább gombról gombra lépdesve a férfi mellkasán végigsimítva.

- Mégis miben?

- Vonzódom...

- Hozzám?

- Talán. - csókolta szájon - De inkább az ingedhez. - lökte el magától a férfit és otthagyta berohanva a fürdőszobába.

- Te ribanc! - döbbent rá Jesse hogy átvágták.

- Nem te magad mondtad, hogy apácai életet élek? Miért is hazudnék neked. - felelt a tusolóból kiabálva.

Jesset bosszantotta, hogy így átverték de a játéknak még korán sincs vége.