8. Fejezet

Celia már hazaért kora délután bár nem akaródzott a Jessevel töltött randevút túl hosszúra nyújtani. Megkapja a mobilját és rövid búcsúzás netán köszönés után elválnak az útjaik. Már gondolatban mindent előre eltervezett.

- Nem készülsz a randidra? - bukkant fel Amanda mellette.

- De igen. Nem fogok túlöltözni.

- És hová mentek?

- Még nem tudom ha az illetőn múlik akkor valami lebujba gondolatom szerint.

- Honnét veszed? Ha az a férfi a randi jelölt aki tegnap éjjel hozott haza akkor előkelő helyre fog vinni.

- Mi vagy te Amanda jósnő?

- Egyébként elmentél a kocsidért?

- A fenébe! Teljesen kiment a fejemből. Azonnal felhívom őket és intézkedem.

- Már gondoskodtam erről is. A délelőtt folyamán kerestek téged és elmagyaráztam nekik hogy leghamarabb csak holnap érsz rá elmenni érte.

- Megmentettél! Köszönöm. - ölelte át.

- Ha feltehetem neked ezt a kérdést most épp mivel is jársz munkába?

- A szokásos közlekedési eszközökkel. Miért? Ez olyan hihetetlenül hangzó dolog?

Amanda elmosolyodott a hallottakon.

- Most meg min mosolyogsz?

- Az ember nem örülhet?

- De igen. - nézett Amandára kétkedő tekintettel majd a ruhásszekrénye felé fordult.

Hosszas keresgélés után megtalálta a számára legmegfelelőbbet. Könnyed nyárias kék virágok motívumokkal díszített blúzt viselt és színben hozzáillő krémszínű nadrágot.

Jesse a Cadillacjét szépítgette amikor Nick meglátogatta.

- Hű ez igen. - füttyentette el magát – Már túl fényes lesz nem gondolod?

- Nem eléggé.

- A találkára csinosítgatod így nem igaz?

- Mit akarsz? Miért vagy itt?

- Csak benéztem és kíváncsi voltam, hogy hogyan készülődsz az estére. Látom jól haladsz.

- Miért nem törődsz a saját dolgoddal?

- Mert haverok vagyis barátok lennénk vagy rossz az emlékezetem?

- Aha. - felelte rá Jesse nem törődve és meg sem hallva Nick mondandóját.

- Felfogtam én hogy felesleges vagyok a körödben. Na én léptem. - hagyta ott.

Jesse csak bólintott és folytatta tovább a kocsija fényesítését. Egyáltalán nem állt szándékában, hogy megsértse az egyik legjobb barátját de most magányra volt szüksége és ha ezt nem veszik észre akkor tesz róla hogy így vagy úgy de rájöjjenek.

Celia kocsimotor zúgását hallotta felmorajlani a háza előtt. Amanda is felfigyelt a jelenségre és kinézett az ablakon.

- Celia!

- Megyek! - lépett ki a szobájából és örült, hogy végre ezt a randit is se perc alatt lerendezheti a tervei szerint.

- Jó szórakozást és sok szerencsét!

- Imádkozz azért hogy gyorsan végezzek.

- Hogy te milyen lehetetlen vagy!

- Ez van, ezt kell elviselni. - lépett ki az ajtón.

A fekete Cadillacben egy tetőtől talpig fekete öltönyben ülő férfi ült azaz Jesse. Celia alig akart ráismerni.

- Te vagy az Jesse?

- Még mindig. A ruhám ne tévesszen meg belülről a helyzet változatlan.

A férfi ki akart szállni, hogy kinyissa Celia előtt az ajtót de a nő leintette.

- Ne. Semmi udvariaskodást. - közölte vele elutasítóan.

- Ahogy gondolod.

- És hová viszel? Hova megyünk?

- Az legyen meglepetés.

- Nekem nem kell megjátszanod magad. Visszaadod a mobilomat és kész végeztünk egymással.

- Randiról volt szó és nem holmi színdarabról.

Nem szóltak egymáshoz míg oda nem értek. Jesse egy egyszerű étterem előtt parkolt le.

- Szóval ez volt az úti cél?

- Ja és ha tetszik ha nem ennyivel kell beérned.

Celia kiszállt a kocsiból és az étterem bejáratához lépett volna ám Jesse eléje tolakodott.

- Héj! - háborodott fel rajta.

- Csak tartom magam a kérésedhez. Semmi udvariaskodás ebben állapodtunk meg, nemde?

Celia idegei kezdték felmondani a szolgálatot. Az idegein a húrok megpendültek de ha így folytatódik el is szakadhatnak. Az étterem kis hangulatos megvilágítású különféle virágokkal telve volt ami a nevére is utal Sunflowers. Minden asztalon vázákban frissen vágott virágok díszelegtek. Az illat mely terjengett a virágokból magáért beszélt az ételek illatáról nem is beszélve. Celia gyomra alig hallhatóan megkordult. Leültek az egyik asztalhoz. Étlap és itallap várta őket megtekintésre.

- Nos ideadod a mobilomat és nem kell fizetned a vacsorát. Megegyeztünk?

- Azt hiszed, hogy nincs pénzem és hogy a te nyelveden mondjam csóró vagyok?

- Nem ezt mondtam.

- Csak utaltál rá. És mivel fuvaroztalak akaratom ellenére ezért ezt a vacsorát egymás szórakoztatásával kell eltöltenünk. - nézett bele az étlapba.

- Jaj ne már! Ennek nincs semmi értelme.

- Ne nyafogj mint egy kislány! Felnőtt nő módjára állj a dolgokhoz.

- Igenis apuci. - élcelődött Celia.

- Különben sem vagyok köteles visszaadni a számodra felbecsülhetetlen értékedet.

- Még te beszélsz? Úristen! Tudod te mit műveltél azzal hogy felvetted a mobilomat helyettem?

- Azt hogy leráztam az egyik haverodat.

- Az enyhe kifejezés. Csak hogy tudd a főnököm volt az és most azt hiszi, hogy te vagy a szeretőm!

- Miért? Nem szeretnéd ha úgy alakulna?

Celiának elakadt még a szó is a torkán és nem tudta, hogy erre mit feleljen.

- Most megfogtalak szívi.

- Hogy...

- Nem árt néha kiadni a gőzt.

- Adjam ki a gőzt?

- Igen. Olyan feszültnek látszol.

- Adjam ki a gőzt!? - kérdezte ismételten és az előtte álló vázából kivéve a virágokat a vázában levő vizet Jesse fejére öntötte- Tessék a gőzöm!

- Valami gond van uram? - ment oda hozzájuk a pincér érdeklődve.

- Nem semmi hagyja csak elintézem.

Celia a várt reakció helyett mást kapott.

- Végre lenyugodtál? - törölgette meg a haját.

- Cseppet sem vagyok nyugodt.

- Rossz helyre hoztalak. Tévedtem de nagyot.

- Ezt meg mire érted?

- Nem érdekes.

- Ki vele!

- De kíváncsiak lettünk. Úgysem számít a véleményem. Akkor meg minek mondjam el és valljak színt előtted?

- Jó! Tudod mit? Nem is kell semmit sem mondanod. Igazad van nem érdekel a mondanivalód. Összegezve add ide a mobilomat és már itt sem vagyok. Így legalább gőzmentes lehetsz és mindkettőnk jól jár.

- Abba én nem megyek bele.

- Mégis erőszakkal akarsz itt tartani?

- Te nem ilyen vagy. Valójában nem. És amíg nem mutatod az igazi arcod felém addig nincs semmi megalkuvás a mobilod visszakapásával kapcsolatosan. - közölte Jesse színtiszta nyugodtsággal a hangjában.

- Az igazi arcom? Most már hazugnak is nevezel? - fogta meg a táskáját és felállt az asztaltól – Nem kell a mobilom és nem kell a vacsora sem. Csak szívességből jöttem el.

- Már megint hazudsz. Azért jöttél el mert a mobilod nálam van. - vette elő a zsebéből a telefont.

Celia frusztrált képpel állt az asztal előtt.

- Add ide! - kapott a férfi keze felé.

- Á-á! Nem ez most egyáltalán nem nyert.

- Hát jó! Majd találkozunk a bíróságon! - s ezzel igyekezett a kijárat felé.

- Gyere vissza, te makacs nőszemély!

Celia félfüllel hallotta, hogy utána kiabálnak de nem törődött vele. Miután kiért az étteremből sietve ment az utcán és gyorsan igyekezett minél távolabb az étteremtől és a férfitól. Jesse utána futott. Celia pedig egyetlen pillanatra hátranézett a férfi irányába és megtörtént a váratlan baj. A lába nem ért talajt a fején hatalmas nyomást érzett.

7. Fejezet

Celiát beérve a céghez köszöntésekkel fogadták mint a leendő főnökasszonyt. Blanca helye üresen tátongott. Az egymásra tócolt dobozok a költözéséről árulkodtak.

- Blanca mondja meg mit művel itt nekem? Netán nagytakarítást? - tekintett le a földön pakolóra.

- Maga bocsátott el tegnap délután. Nem emlékszik? - gyűrögette a zsebkendőjét a kezei között.

- Hiszen azt csak viccnek szántam. - felelte észbe kapva, hogy mit is mondhatott neki.

- Pedig eléggé komolyan hangzott.

- Igen Blanca hát nem tudja, hogy mi az a vicc és az élcelődés? Azt amikor ugratjuk a másikat? De ha nem pakol vissza rögtön a helyére mindent és nem foglalja el a megszokott bevált irodai székét akkor tényleg elbocsátás lesz a vége. És ez most komoly.

Blanca széles mosolyra húzott szájjal boldogan nyúlt a tele rakott dobozokhoz és rámolt is gyorsan vissza.

- Köszönöm. - ölelte magához Celiát.

Celia kissé távolabb vonta magát a bőgőmasina asszisztensétől és megveregette a nő hátát utasítva, hogy ideje lenne elkezdenie a munkát.

- Mielőtt betér az irodájába várja ott valaki magát.

- Mégis ki? - érdeklődött kíváncsisággal telített hangon.

- Mr. Mangnini.

Celiának ebben a percben nagy kő esett le a szívéről. Már kezdte azt hinni... De azon nyomban el is vetette az ötletet.

- Nem említette, hogy miért is keres?

- Nem.

Neki voltak elképzelései róla hogy miért is vár rá az irodájában. Nem volt mit tenni szembe kellett néznie a kisebb farkassal. Magára hagyva Blancát az irodájába tartott. Amint benyitott nem várt kép fogadta. Lucas a szokásos stílusát hozta mikor is Celia helyét elfoglalva a forgószékében foglalt helyet.

- Hogy én miért is nem lepődöm meg. - jegyezte meg epésen.

Az asztalára nézett és a fekete dossziéja ott állt a szerződéssel a tetején és persze ott díszelgett mellette a hozzávaló toll is.

- Drágám írd alá és végeztünk is. - fordult meg a székkel.

- Hogy lehetsz te ilyen...

- Milyen is?

- Balga.

- Nem is tudom, hogy ki volt az aki kirohant az étteremből fejvesztve.

- Sajnálom de fontos dolgom akadt.

- Egy másik személlyel? Ne vágj már olyan fancsali képet! Tudom, hogy jársz valakivel vagy csak szeretőt tartasz. - kelt fel a székből megkörnyékezve a nőt.

- Hogy mersz megvádolni? Még hogy szeretőt tartok? Különben is ez nem tartozik rád!

- Az igaz hogy nem felelsz nekem semmivel de amikor a mobilodon kerestelek szépen lekoptattál a pasiddal meg kell hagyni. Ez jár a tegnapi rámenősségemért? Bosszút akarsz állni?

- Nincs itt semmiféle bosszúról szó. Szólni akartam, hogy tegnap elvesztettem a telefonomat jobban mondva a lerobbant kocsimban hagytam. Így biztosan az egyik autómentőssel beszélhettél. Tudod milyen az emberek. – vágta ki magát kényszeredett mosollyal a kényes helyzetéből. Mindeközben végigpörgette az agyában, hogy a mobilja illetéktelen kezekbe került és Jesse netán megszabadult tőle és eladta vagy épp a rosszabbik eset kihajította a kukába.

- Ezt nem hiszem el. Na mindegy, ha szeretőt tartasz az a te dolgod. De a tegnapi kirohanásod kissé meglepett. Rémisztő tudsz lenni néha. De most úgy látom jól vagy beszámítható állapotban tehát magyarán írd alá a papírokat. – nyomta az orra alá a szerződést.

- Nem! Nem írom alá és megtartom a céget. A részvényese vagyok és az is maradok.

Lucas dühösen nézett Celiára.

- Hogy képzeled? Én békességben akartam elválni tőled de te nem engeded.

- Attól függően, hogy mi már nem vagyunk együtt én vezethetem a céget míg te csak henyélsz és nyaralsz valamelyik cicababád társaságában. Nem adom fel a céget! Fogadd el!

- Vagy úgy! Én meg csak dollármilliókat dobáljak ki az ablakon a rossz döntéseidre? Köszönöm, de nem. Kapsz két hónapot és ha a cég rosszul menne én magam perellek be és rúgatlak ki garázdatlanságért.

- Csak várd ki a végét.

- Azt majd meglátjuk kis anyám. – ragadta meg Celiát az állánál fogva – Pedig mi még újból összejöhettünk volna.

- Kösz, de nem kérek belőled!

- Ha alá akarod írni csak hívj és állítom nem a csajom fogja helyettem felvenni! - viharzott ki Lucas az irodából.

Celia belehuppant a székébe. Nem tudta mitévő legyen. Válassza a nehezebbik utat és keményen fog tovább dolgozni vagy nézzen szembe a céggel és vállalja azt hogy oly sok ember köztük ő is munkanélkülivé válik. Nehéz döntés. Meghozta és nem változtathat rajta. A cég mindenek felett. Bár megint megszédült folytatta tovább a munkáját az előre beütemezett napirendjét. És még a randi is. Egyre jobban idegesítette a gondolat, hogy újra szembe kell néznie azzal a kék szemű ficsúrral és még a telefonját is vissza kell kérnie tőle. Számos dolog előtt állt. A mai estét is ennek tudta be. Kényszeredett megbeszélt remélhetőleg gyorsan túlesett találkozónak.

6. Fejezet

Celia hirtelen megszédült és a kulcsot a zárba nem bírta beletenni. Kiejtette a kezeiből amik remegtek. Az ajtó a nagy csörrenések után kitárult.

- Celia valami baj történt? - állt az ajtóban egy ötven év körüli alacsony nő.

- Amanda, te vagy az? - támaszkodott rá.

- Gyere segítek beljebb jönni. - vezette be a nappaliba.

Lesegítette róla az olajfoltos ruháját – Ezt hol kented össze? Ne is figyelj arra amit mondok.

- Amanda... - felelte Celia akit már be is takartak.

- Igen?

- Nem igazán szurkoltál.

- Ne mond ezt. A vacsora nem sikerült jól az ügyféllel? A volt vőlegényeddel?

- Annál is rosszabb.

Amanda hozott egy pohár vizet.

- Köszönöm. Nem is tudom mi lenne velem nélküled.

- Jobban érzed magad?

- A sok stressz hatása na meg a mai estéé de azért megvagyok.

- Mégis mi történt? Hol a kocsid?

- Nagyon egyszerű és egyben bonyolult történet. - esett a tekintete a pohárban lévő átlátszó folyadékra.

- Kezd az elejénél és meglátjuk mire haladunk. - ült le Celia mellé a kanapéra.

- Ha én azt el tudnám mesélni...

- Próbálj meg ellazulni és kitisztítani a fejed. Az sokat segít.

- Lerobbant az autóm Road Villagenél és féltem, hogy lekésem a vacsorát.

- És tényleg lekésted? Nem ütöttétek nyélbe az üzletet?

- Óh az üzlet megkötése még csak hagyján hanem az hogy a kocsim bokorpuszta közepén maradt! Aztán időben odaértem a megbeszélt időpontra is.

- Nem értelek. Hol itt a gond?

- Az hogy holnap randevúm lesz és nem bírtam a cégemtől megszabadulni.

- Nem akartál vagy nem tudtál? - látott át a történteken és az előtte mesélőn.

- Mindkettő, is-is. Valójában még magam sem tudom, hogy mi köt a céghez. Hiszen én csak részvény, illetve társtulajdonosként veszek részt benne.

- Veled az a baj, hogy mindig a más érdekeit helyezed előtérbe. Most a cég jövőjéért küzdesz. Valójában a cég tőled függ s nem te tőle.

- Amanda ez a munkám. Szeretem is csinálni. Ennek élek. Miért olyan nagy baj ez?

- Mert nem élsz. A munkádon kívül semmi sem foglalkoztat. Egyetlen férfi sincs az életedben.

Celia erről nem szeretett beszélni még azzal sem aki ilyen közel állt a szívéhez. Zavarta ez a téma és a szőrszálhasogató fejfájás sem akart megszűnni.

- Most nagyon fáj a fejem. Ha lehetne későbbre halasztanám ezt a beszélgetést.

- Gondoltam. - hagyta magára Celiát.

A nappaliban található kanapén heverő Celiát elnyomta az álom. Mielőtt el nem sodorta volna magával ama bizonyos álomhajó az utolsó elhangzott mondat foglalkoztatta ami Amanda száját hagyta el. Nincs senki sem az életében. Nincs egy komoly testét és lelkét megbizsergető szerelme sem. És holnap vár rá a cég keresni fogja Lucas akár égen-földön is és a nap zárásaként még egy találkát is túl kell élnie azzal az olajos képű pacákkal. A nevére sem emlékszik már igazán. A kék tekintet és a meggyőző arcél viszont a fejében ragadt. Nem merte még magának sem bevallani de ez tetszett neki a férfiban.

- Celia! Celia! Jó reggelt! - költögették őt.

Résnyire nyitotta ki a szemeit majd meglátva azt hogy fény árad mindenhová és ebből következtetett arra hogy igenis reggel van.

- Jó reggelt neked is. Ilyen hamar eljött a reggel?

- A fürdőd már vár, hogy felfrissítsd magad.

- Már alig várom, hogy megmártózhassak benne. - kelt fel nagy nehezen egy hatalmasat nyújtózva- Köszönöm.- nyomott két puszit Amanda arcára és elindult a fürdőszoba irányába.

- Csak ne szokj mindig hozzá.

Miután megmártózott a rózsaillatú fürdőbe próbált relaxálni és az aznapi terveit fontolgatni. Hirten eszébe jutott a mobilja. A fürdő felfrissítette a testét és valamelyest megújította a lelkét. Kiszállva a kádból magára csavarva a hófehér törülközőt belenézett a tükörbe. Szembenézett önmagával. Látta a karikás szemeket melyek arról árulkodtak, hogy a strapa kezdi a teste felett az irányítást átvenni. Félhosszú hollófekete haja a vállát verdeste. Gyötrődő arcát nem nézte tovább.

Öltözködni kezdett és a ruhatárát latolgatta. Szürke nadrágot és a középen ezüstösen csillogó fehér színű blúzt vett fel.

- Nem láttad véletlenül a mobilomat?

- Nem. De az autómentők telefonáltak a vezetékesen, hogy kész a kocsid és délután mehetsz érte.

Celia a fejéhez kapott és felizzott benne a felismerés. Eszébe jutott hogy hol is hagyhatta el a mobilját. Pedig esze ágában sem volt Jessevel vacsorázni. De kénytelen lesz hisz a mobilja az ő kocsijának padlóján landolva hever.

- Tudsz valamit amit én nem? Kinél hagytad a mobilodat? - tekintett Celiára kíváncsian.

- Én... akivel ma vacsoráznom kéne. De most már muszáj megjelennem a randevún.

- Miért? Csak azt ne mond, hogy nem akarsz elmenni!

- Nincs nekem ilyenekre időm. Meg ami azt illeti nem megnyerő hanem inkább törtető személy.

- Jól jön az neked higgy nekem. Még a végén kiderül, hogy összeillettek.

- Ha ismernéd a modorát nem így vélekednél róla abban biztos vagyok. Nincs trécselésre való időm. Még elkések a munkahelyemről.

- Ha te nem késhetsz el, akkor ki?

- Igazad van, de nem szeretek késni.

- Nem is reggelizel?

- Nem de viszek belőle.

- Ez így nem jó. Alig eszel valamit itthon a cégnél pedig csak csipegethetsz valami egészségtelen ételeket.

- Az anyám helyett anyám lennél. S az is vagy. Köszönöm, hogy aggódsz értem, de én már felnőtt nő vagyok.

- Egy karrierista szerető nélküli nő.

- Ezt már tisztáztuk. Most pedig mennem kell. – lépett ki az ajtón a becsomagolt reggelivel a kezében.

Jesse kora reggel neki látott az autók javításának.

- Jó reggelt! Halihó! - üdvözölte jó barátja megjelenve.

- Neked is szia. - köszönt vissza Jesse az egyik kocsi kerekét kiszedve – Miért jöttél?

- Gondoltam besegítek neked.

- És közben ki akarsz faggatni igaz?

- Részben. Segítettél neki?

- A kocsi nem indult el. Nem bírtam megjavítani.

- hogyhogy megesett rajta a szíved?

- Csakúgy. Miért kérded?

- Ne csináld! Tudom, hogy tetszett a bige!

Jesse válaszadás helyett a kocsit vizsgálgatta.

- Akkor logikus lépésnek tűnt tőlem hogy elhívtam őt egy találkára.

- Hogyan? Randira hívtad?

- Nick, ne add az ártatlant! Te hoztad ide a csajt nekem csak merő véletlenségből ugye?

- Kétségbeesettnek látszott és te jutottál az eszembe. Te voltál a legközelebbi aki a kocsit rendbe hozhatta volna.

- Na persze.

- Így volt, higgy nekem.

- Mindegy.

Különös csipogóhang ütötte meg Jesse fülét.

- Hallod te is? - kérdte Nick.

- Css! - lépett a kocsijához Jesse.

- Mi a... - kezdte volna Nick.

Jesse meglátta a kéken villogó mobilt a kocsi padlóján és felvette.

- Hallo?

- Kivel beszélek? - jött a kérdés a másik oldalról.

- Én kivel beszélek?

- Celia ott van?

- Ja, Celia... Most épp nem ér rá.

- Értem. Mondja meg neki hogy beszédem van vele.

- Mondja meg maga. - csapta le a telefont.

- Ki keresett?

- Téves kapcsolás. - felelte eléggé morcosan.

- Mi ütött beléd? És ez a mobil kié?

- Kettőt találhatsz. A pasija kereste.

- A macának van palija? Nekem úgy nézett ki hogy megáll a saját maga lábán is. Lemertem volna fogadni, hogy nincs senkije sem.

- Tévedtél.

- Biztos? Nem ártana a csajtól megkérdezned az igazat. Ki tudja lehet, hogy az egyik munkatársa kereste vagy épp a főnöke. Amúgy mivel is foglalkozik?

- Fogalmam sincs.

- Nem tudod? Akkor nincs elveszve semmi haver. -Mondtam én hogy visszavonnám a vacsorát?

- Egy szóval se.

- Hát akkor?

- Csinálj amit akarsz ,én megnézem a többi kocsit.- közölte Nick otthagyva a legjobb barátját magára.

5. Fejezet

- Asztalt foglaltatott egy úriember Robert Lucas Mangnini névre. - felelte Celia az étterem recepciójánál állva.

- Hölgyem kérném a nevét. - mondta a bajszos negyvenes éveiben járó férfi a Sunshine feliratú emblémájú kitűzőt viselve.

- Celia Gilian.

- Igen meg is van. - nézett a mappájába – Nézze csak ott ül a bal szélen.

- Ó igen. Látom már. Köszönöm.

Celia kikerülte a vendégeket az igazán szépen elrendezett dekorációjú asztalokat és a halk vonós zenekart.

- Késtél negyed órát. Ez nem vall rád. - szólt az asztalnál egyedül ülő félhosszú szőkésbarnás hajú zselézett lenyalt sérójú pasi felállva és hellyel kínálva kihúzva a szabad széket Celiának.

- Bocsánat. Nekem nem lehet rossz napom?

- Dehogynem csakhogy akkor az nem te lennél. - a férfi egy étlapot kérve a pincértől.

- Sajnálom, hogy késtem de a kocsim lerobbant.

- És azaz olajfolt a ruhádon? Ez mindent bizonyít. Igazat mondasz.

- Lucas mikor hazudtam én neked?

- Amikor eljegyeztelek. Azt ígérted, hogy boldogok leszünk és eljutunk az oltárig.

- Igen ebben talán van némi igazság. Bár nem én voltam az aki olyat tett amit nem bánt.

- Megint a régi nóta. Én legalább élvezem az életet nem úgy mint te. Az Istenért nézz magadra! Harmincas éveiben járó sikeres karrierista nő lettél de se boldog magánélet se család. - taglalta a férfi sajnálkozva.

- És neked mi járt? Már kétszeresen elválhattál volna hacsak nem tűrné el a szeretődet a feleséged mivel neki is van valakije.

- Na igen. A mi házasságunk a feleségemmel nyitott kapcsolatra épül. A tiéd pedig semmire.

- Luc ne avatkozz a magánéletembe ha szépen megkérlek. Térjünk inkább az üzletre.

- Rendben van üzletasszony. Te abban mindig is jó voltál. El kell ismernem.

- Az üzleten kívül már semmi más nem köt hozzád. - mondta a nő elővéve a papírokat az asztalra kitéve.

- De igen. A szerződés.

Celia kezdte rosszul érezni magát. A feje a szerződés szóra erősen lüktetett.

- Valami gond van?

- Semmi csak a sok stressz.

- Babám ne tedd magad tönkre a cég miatt. Nem éri meg. - nyúlt a nő kezei felé a férfi.

Celia azonnal elhúzta a kezeit.

- Csak az üzlet. - hangsúlyozta ki.

- Persze, persze. És hogy döntöttél? Ha jól látom nem írtad alá.

- Mert még nem döntöttem.

- Celia lejárt az időd. Írd alá és kész. Ezen már úgysem változtathatsz.

- Nem. - újra végigment rajta a fájdalom ami homloklebenyénél csúcsosodott ki – Nem látom bármely okát is annak hogy valami probléma lenne vele.

- A cég a csőd szélén áll. Nem tagadhatod.

- Ez nem igaz! Nincs a csőd szélén hozunk mindig újabb ötleteket és megpróbáljuk hasznosítani is azokat. Keményen fogom a cégtársakat.

- Mármint a beosztottaidra gondoltál?

- Egy vezetőnek irányítania kell ha már a cégtárs nem vállalkozik erre helyette. - közölte gúnyos éllel és mosollyal Celia.

- Én vagyok a cég tulaja.

- Igen? Na ne nevettess! Te sosem bíztál a cég felvirágzásában, vagy hogy egyáltalán nekem sikerülni fog egyedül a cég fennmaradása.

- Ne totojázz már! A múlt szertefoszlik a szemünk előtt. A deja vu érzés viszont tetszett. De épp elég ebből ennyi. Írd alá!

Celia a férfi kezében levő tollra nézett. Ő is le akarta zárni az élete egyik szakaszát de nem így. Az érzelmi rész ami valaha Lucashoz kötötte már rég nem létezett. A cége viszont mindennél fontosabb volt a világon. A munkája az élete. Nélküle semmissé válna. Csak egy tollvonás és megszabadul mindentől. A stressz átjárta a testét. A fejfájása kezdett átvándorolni az izmaiba. Elérte a zsigereit.

- Nem! - állt fel az asztaltól és kirohant az étteremből a szerződést az asztalon hagyva.

- Celia! - kiáltott utána a férfi majd megpróbálta utolérni.

Celia kirohant az utcára és az utcai fények kis mozgóképpé felvillanó diódákká mosódtak el a szemei előtt. Taxit próbált leinteni. Azonban egy dologra koránt sem számított. Jesse nem ment el és ott parkolt nem messze az étteremtől s amint ő kirohant és próbált taxit fogni a fekete Cadillac elindult felé.

- Már csak ez hiányzott. Maga meg hogy kerül ide? Nem is ment el? Követett engem?

- Mondtam, hogy tegezzük egymást. Nem ért a szép szóból? Ugorj be és ne tátsd itt a szádat. Hazaviszlek.

- Még csak az hiányzik! Akkor inkább megyek gyalog.

- Szállj be. - kérte Jesse.

Celia engedelmeskedett holott az előbb még tagadhatatlanul ellenállt. Becsapta a kocsi ajtaját.

- Nem kellett nagyon győzködnöm.

- Csak hajts erre a címre Jesse. - elővette a névjegykártyáját és leírta a címet.

A feje lüktetett és a dühkitörés és a sírás határán táncolt. A mobilja megcsörrent.

- Nem veszed fel?

Celia felvette s azon nyomban le is csapta. A készülék újra csörögni kezdett. Ekkor már lenémította a telefont és levágta a kocsi padlójára.

- Valaki keresztbe tett neked vagy mi?

Celia forrongott magában és dobolt az ujjaival a kocsi oldalán.

- Na mond már mi a fene ütött beléd?

- Semmi csak vigyél haza és kész!

Jesse úgy érezte felesleges lenne tovább faggatnia a nőt mivel úgysem mondana semmit sem.

- Ha nem akarsz beszélni róla jobb ha nem kérdezlek tovább.

- Azt jól teszed. S te pedig jobb ha lefürdesz mielőtt lefekszel.

- Kösz a tanácsot de a szag a munkámmal jár.

- Sejtettem de azért köszönöm a felvilágosítást. - felelte Celia kissé a dühéből veszítve - Ez lesz az. - mutatott az egyszintes takaros kertes házra ami ki volt világítva.

- Itt laksz?

- Igen. - kiszállt a kocsiból – Ó majd elfelejtettem! Mennyi lesz a fuvar?

- Te még mindig azt hiszed, hogy nekem a pénzedre van szükségem? Csak a randit akarom.

- Jesse kedves tőled de...

- Holnap ötre érted jövök és légy percre pontosan kész. A randi helye pedig legyen meglepetés. - hajtott el mielőtt a nő bármit is reagálhatott volna.

Celia megrökönyödötten állt az ajtóban.

- Ez a pasas sosem adja fel? - tette fel magában a kérdést a háza ajtaja előtt állva és a kulcsait keresve.