13. Fejezet

Leparkolt egy bárféleség előtt. Napos délután volt de neki elment a jókedve. Egy hónap szabadság és munkanélküliség. Férjezetlenség és munkanélküliség és a betegségéről még szó sem esett. A munkája az élete. De holnaptól minden megfog változni. Leginkább ő. Csendesség uralkodott a helységben. Egy-két ember szállingózott beszélgettek a kitöltött italaik felett.

- Valami erőset kaphatnék? - lépett a bárpulthoz.

- Máris. - állt neki háttal a poharakat törölgető pultos férfi – Mit kér? - fordult félig Celia felé.

- Mondtam már!

- Aha. - fordult teljesen a nőhöz felismerve azt.

- Te!? - nézett rá a pultos kissé meghökkenve és felbőszülten.

- Tessék?

- Nem emlékszel rám? Én voltam aki... Nem fontos.

- töltötte ki az italt.

- Még szép hogy nem érdekes! Kösz az italt. - egy húzásra a torkán leküldte az italt fogait összeszorítva – Tudom hogy a Roadvillage-i Nick vagy Jesse jóbarátja.

- Azt mondtad az előbb hogy nem ismersz?

- Először tényleg nem ismertelek fel de most kezdesz ismerőssé válni a szemeimben. És hogy van a kedves Jesse?

- Ahhoz képest hogy kikosaraztad, egész jól. Miért kérded?

- Csak úgy, nem lényeg.

- És te hogy vagy a baleseted óta?

- Hát elmesélte? - döbbent le teljesen – Tölts még egyet. - nyújtotta oda a poharát a férfinak. Nick pedig töltött.

- Igen az elejétől a végéig. Azt hogy hogyan rúgtad ki a kórházból hogy az étteremben hogyan viselkedtél vele és ő veled.

- Oké. - húzta le a következő italt.

- Mi oké?

- Holnap kiengesztelem a barátodat és bocsánatot kérek tőle.

- Megtennéd?

- Meg hát. Mi sem kevesebb annál. Kösz az italt. - fizette ki a fogyasztását.

- Már mész is?

- Ja.

Nick gyorsan leírta egy papírszalvétára tollal Jesse címét.

- Itt megtalálod és sok sikert! - bátorította Nick Celiát.

Celia kicsit mámorosan de távozott. Beült a kocsijába és hazafelé tartott. Vagyis inkább azt tervezte. A zsebében lapult neki Jesse címe. A két-három bedobott ital meghozta a hatását. Feldobottabbá felszabadultabbá vált és gyorsabban is vezetett. Úgy gondolta még nincs itt az ideje hogy hazamenjen. Jobb lesz neki most túlesni a bocsánatkérésen mint holnap. Megnézte a cetlit majd megfordult a kocsival. Az úti célja Roadvillage. A nap már lemenőben volt az idő kezdett hűvössé válni. Amilyen sebességgel vezetett csoda hogy egyetlen rendőr sem állította meg a környéken. Szerencséje volt meg kell hagyni. A Roadvillage táblát felismerte. Emlékezett az útra és a kocsmára. Betért oda.

- Megtudja mondani nekem hol van ez? - kérdte a kocsmárosnőhöz érve.

- Szívi megint maga az?

- Most megmondja vagy sem?

- Forduljon az elágazásnál balra és a negyedik ház lesz az.

- Kösz. Ha már így összemelegedtünk és segítőkészen áll öntsön egy kis Jack Danielst!

A nő odalökte neki az italt.

- Szívi ez rendes volt tőled. - gurította le az italt – Üdítőn hat rám. - majd fizetve távozott.

Kiérve a kocsmából kissé kótyagosan érezte magát. A kocsiig még el is jutott de az hogy merre kéne mennie? A következő elágazás balra és a harmadik vagy a negyedik ház? Nem tudta melyik csak ment a feje után. A negyedikre tippelt. Megállt a kocsival a ház előtt. Felmászott a bejárati veranda részre majd tapogatózott a csengő után. Végül megtalálta.

 Jesset csengőjének hangja rázta fel az álmaiból mivel korán aludni tért a sok teendője miatt.

- Megyek már! Megyek! - vett fel magára egy pólót kinyitva az ajtót – Ki az?

- Én vagyok az. Csak azért jöttem hogy bocsánatot kérjek. - támaszkodott neki az ajtófélfának.

- Celia? Mit keresel te itt? Bocsánatot kérsz? Miért is? - nézett végig az ajtójában álló személyre.

- Nem értetted? - dőlt kissé előre.

- Hé! Jól vagy?

- Minden a legnagyobb rendben van. Ott tartottam hogy a bocsánatkérésemet letudtam szóval én megyek is haza. Na szia! - dőlt még jobban Jesse oldala felé elveszítve az egyensúlyát.

- Hó! - kapta el a nőt – Hé kislány jobb lesz ha ma nálam alszol, van hely a kanapémon. A kocsidnak meg kint nem lesz semmi baja.

- Aha, kis huncut. - nevetett fel Celia.

Jesse leültette a kanapéra.

- Tudom én ám hogy mire megy ki a játék. De én nem vagyok az a lány. Tisztességes apácai életmódot élek higgy nekem. - büfögött egy hatalmasat váratlanul – Bocsi de ez kicsúszott. Meg egy pár pohárka le. - nyújtózott el a kanapén.

- Persze gondoltam. Aludj jól.

- Nem is vagyok álmos. - tagadott Celia de a szemei elnehezedtek és elnyomta az álom. Jesse ráterítette a nőre a takarót nehogy megfázzon a végén.

- Megáll az eszem! Hát tényleg elment hozzád? - kérdezte Nick a vonal másik végén a barátját.

- Itt van és tök részeg. Nagyon kiütötte magát. Azt mondta azért jött hogy bocsánatot kérjen. Hát nem fura?

- Nem annyira. Bejött a bárba és rendelgette az italokat rendesen aztán te is szóba kerültél.

- Nem igaz! Szóval kibeszéltetek a hátam mögött. A legjobb barátom és a volt barátnő jelöltem.

- Jaj haver ez nem erről szólt! Csakhogy tudod mi volt az érdekes a számomra?

- Na mi?

- Az hogy ő kérdezett rólad és ő volt az aki szóba hozott téged. Szerinted meggondolta volna magát?

- Nem hiszem. Mindenesetre fura. Ma este jobbnak láttam ha nálam alszik a kanapén mert teljesen be van állva.

- Jó haladás ember.

- Nem azaz ember vagyok aki kihasználja a helyzetet. Amúgy is úgy alszik mint a bunda.

- Jól van. Na én most leteszem mert már rám szólt a főnök.

- Csaó! - tette le Jesse is a telefont kilépve a szobájából a kanapén heverő Celiára tekintve. Hosszú szempillái megremegtek. Hosszú fekete haja elterült a párnán. Jesse csak bámulta némán pár percig és felsóhajtva elindult vissza az ágyába.

12. Fejezet

Egyetlen hang sem jött ki a torkán. Az egész éjszakát átvirrasztotta és lepergett az élete a szemei előtt. Hiszen még csak 29 éves. Sehol egy szerető férj sehol a gyerekek. Semmi rosszat nem tett senki ellen és a halál mégis őt követeli. Ő utána áhítozik. Megígérte magának 10 évesen hogy nem fog sírni soha többé. Most is ezt tette tartotta magát az ígéretéhez. Nem sírt csak némán nézett ki az ablakon. A holdfénye megvilágította a szoba egyes zugait. Telihold van állapította meg magában. Másnap reggel összepakolt megnézte a kezelése időpontjait. Nem szerette volna senkivel sem közölni a betegsége hírét. Eldöntötte hogy még Amandának sem árulja el nehogy túl aggódja magát és a végén belehaljon az általa okozott bánatba. Halál? Jutott eszébe Celiának miközben leintette a taxit és bemondta a címét. Vagy elfogadja ami vele történik vagy még jobban belebetegedik a betegsége gondolatába. Nem teheti, harcolt a benső énjével. Ugyanúgy fog menni minden egy-két kivétellel. Kezelésekre fog járni. Minek is, még maga sem tudta. Hiszen ez a tumor ott növekszik az agyában és a végén teljesen felfogja emészteni a testével együtt. Nem, ezekre nem volt szabad gondolnia. Ott a munkája és a családja. Na igen. Az édesapja aki utálja. Az édesanyja pedig már évek óta halott. Csak Amanda az egyedüli... Az élete tegnap éjjel teljesen átértékelődött. Igaz a mondás, hogy csak egyszer élünk. De az életvitelét nem akarta megszakítani. Mi okozhatta a betegségét? Talán pont ez? A reggeltől estig tartó irányító szerep betöltése a cégnél? Hiszen csak erős kézzel lehet a dolgokat egyengetni. Az évek során a férfiak is a háttérbe szorultak. Andrew és Lucas volt csak az életében. A két különböző életszakaszához tartoztak. Az egyik az otthoni élet a másik az üzleti élet volt. És most? Mi következik? A lassú vagy a gyors halál? Miközben ezen mélázott a taxi megállt a háza előtt. Kifizette a sofőrt és kiszállt a kocsiból. Csak Amanda ne vegyen észre semmit latolgatta magában.

- Úgy örülök hogy kiengedtek a kórházból! - fogadta az ajtóban Amanda.

- Én úgyszintén örülök neked. - nyomott egy puszit Amanda arcára – És mi finomság lesz ebédre?

- Hát nem is tudom. Amúgy sem szoktál soha ilyenkor itthon ebédelni.

- Hát hol?

- Az irodádban.

- Ne butáskodj! Ma az egész napot pihenéssel töltöm.

- Lucas nem keresett téged telefonon? Mindenképp be kell menned dolgozni mert állítólag a cég a csőd szélén áll.

- Micsoda? Azonnal felhívom és beszélek vele! - ült le a nappaliba és tárcsázta a férfi számát.

- Igen? Miben segíthetek?

- Mi az hogy be kell mennem dolgozni és hogy a vállalat csődbe megy?

- A kedvenc kismacskám Celia! Nos a cégen már úgy sem tudsz segíteni hiába is jönnél be.

- Hogyan? És miért? Amanda azt mesélte hogy be kell mennem és meg kell mentenem a céget.

- Igen így van de azt csak egy aláírással teheted csak meg.

- Lucas most kirúgsz vagy mi a fene?

- Eladtam a céget.

- Micso... - húzta fel magát a nő és a feje egyre csak zúgott a fájdalomtól.

- Gyere be mert szükségem van rád. - felelte Lucas és lerakta.

- Menj a...

- Minden a legnagyobb rendben? - kérdte Amanda tőle.

- Sajnos minden a feje tetejére állt a balesetem óta. A kocsim a garázsban van ugye?

- Igen persze ott áll. Biztos vagy benne hogy már képes vagy vezetni?

- Igen menni fog. Sajnálom de az együtt ebédelésről le kell mondanom el kell halasztanunk. Majd legközelebb. - vette magához a kocsikulcsait.

- Remélem minél hamarabb összejön. Vigyázz magadra!

Celia ezt már nem hallotta meg mivel már a garázsban volt és tolatott kifelé.

Hogy teheti ezt és jelentheti be pont most Lucas? Miért kell mindennek a feje tetejére állnia? Nem elég az hogy tegnap derült fény a betegségére ma meg még ez is? Celia feje már majd kettészakadt az idegességtől. Beérve a céghez felment a lifttel az irodájához.

- Lucas hogy képzelted te ezt? - ordított rá az irodájában háttal ülő férfira s a hangja egyből elcsendült mikor a férfi megfordult és szembe nézett vele – Maga nem ő. Elnézést! Hol van Lucas? - kérdezte a kopaszos ráncos arcú férfit.

- A következő ajtó mögött lesz.

- Elnézését kérem ismételten. Azt hittem hogy másvalaki.

- Üdvözlöm kedves hölgy. - állt fel a székből és kezet csókolt a kissé zavarodott Celiának.

- Megkeresem.

- Á! Celia látom se perc alatt felgyógyultál. - jelent meg az ajtóban a sokat emlegetett Lucas.

- Bocsánatot kell kérnem uram de négyszemközt szeretnék beszélni vele.

- Mi sem természetesebb. - lépett ki az irodából magukra hagyva őket.

- Látom már összemelegedtetek.

- Persze! Nem látszik? Nézd miről is süketeltél nekem a telefonban?

- Nem értetted kristály tisztán?Jó, akkor újra elmondom. Eladtam a céget.

- Ez egy rossz vicc. Mond hogy nem igaz!?

- De igen az. És az új főnök pedig...

- Csak nem ő?

- Pontosan.

- Miért teszed ezt velem? A munkám az életem!

- Ideje lesz új munka után nézned. Ettől eltekintve kapcsolódj ki tarts szünetet pár hétig. Addig keresek neked valami vezetőszerepet más cégénél. Oké?

- Nem írom alá a papírokat és az itteni vezetőszerepét akarom!

- Kapsz egy hónap pihenőidőt. Előtte azonban alá kell írnod a szerződést. Ha nem teszed kénytelen leszek kirúgatni téged és szerintem annak nem örülnél mert akkor a részvényeidet is elveszted.

- Hogy a fene essen beléd! Hol van a toll?

- Nini! Nálam épp akad egy. - adta át Celiának.

- Tessék! Dugd fel magadnak! - mondta Celia miután aláírta amit kell.

- Egyetlen hónap szünet. Majd kereslek.

- Kösz szépen a hálás igyekezetet szemétláda! - s ezzel elhagyta az irodát és a céget is.

Szinte szétvetette az ideg. Annyira ideges volt hogy nem tudott mit kezdeni magával csakúgy cikkáztak a gondolatai. A munkájának befellegzett egy időre. Pompás! Már csak ez hiányzott. A kormányra ütött a kezével. Valahol le kell vezetnie a felgyülemlett feszültséget. Kiszáradt a torka. Ilyen állapotban pedig nem szerette volna ha így látja Amanda. Viszont egy ital jólesne neki döntötte el. Ennek érdekében leparkolt a legközelebbi bárnál kiskocsmaféleségnél.

11. Fejezet

Jesse elnyúltan hevert az ágyán de épp e percben megzavarták a heverészésében mivel megszólalt a csengő. Valahogyan feltápászkodott az ágyából az ajtóhoz.

- Igen? - nyitotta ki az ajtót nagy ásítozások közepén.

- Hé ember! Már rég dolgoznod kéne! - állt jó barátja Nick az ajtóban.

- Aha biztos. - vakargatta meg a fejét ismét ásítozva.

- Látom jó hosszú volt az éjszaka. És milyen volt a csajjal?

- Gyere be. - invitálta be Jesse Nicket és leült a konyhában levő kanapéra és a konyhaasztalon heverő cigarettásdobozból előkapott egy szálat s a gyújtó után matatott – A tegnap? A csaj autóbalesetet szenvedett.

- Ez komoly? Hogy mi? Nem hisznek a füleimnek. Csak nem te ütötted el? Haver kérlek ha lehet ne idebent gyújts rá!

- Az én házam az én váram. Dehogyis én! Mit képzelsz rólam?- gyújtotta meg a cigarettát és mélyen beleszívott majd lassan kifújta.

- Nem láttalak már cigizni azóta... - hagyta félbe a mondatát elakadva Nick.

- Mióta is? Na?

- Nem lényeg. - mondta Nick szétnézve a konyhában – Nem bánod...

- Nekem sem árt ha készítesz egy erős feketét. Szóval összekaptunk és ő elfutott az étteremből kifelé menet pedig egy autó elütötte. A mentőket hívta valaki és én elkísértem teljesen a kórházi ágyáig. Aztán felébredve a kórházi ágyánál közölte, hogy bocs de nem vagy az esetem.

- Bánod? És te csak úgy otthagytad? - nyomta a gőzölgő kávéval teli kávéscsészét Jesse kezébe.

- Igen is meg nem is. - kortyolt bele a forró italba -Hú ez jó erős.

- Hisz azt kértél. A nő dobott. Ez pech haver.

- De legalább az elején bevallotta, hogy nem vagyok az esete. Viszont én azt éreztem, a felém irányított jeleiből, hogy nagyon is vonzódik hozzám.

- Tévedtél. Ez van. Bár én is azt hittem, hogy lesz ebből valami.

- Jó lett volna. Viszont ha kikosaraznak akkor nem gürizek többé érte.

- Na nagyfiú ideje, hogy munkához lássunk. - paskolta meg Jesse hátát testvériesen.

Celia vizsgálatainak az eredményei cseppet sem voltak fényesek. A doktor többször is átnézte a fejéről készült leleteket de mind változatlanul ugyanazt mutatták. S ezt persze a betegének is meg kell mondania. Úgy utálta az ilyen tényeket közölni a páciensekkel bárkiről is volt szó. Főleg ha ez a betegség kerül az előtérbe. Ellenben ezt kénytelen közölni a rászorulóval. Kopogtatott Celia szobájánál.

- Kedves Celia hogy vagyunk ma a vizsgálatok után?

- Jobban a tegnaphoz képest.

- Elmúlt a fejfájás?

- Csak tompult valamelyest. Teljesen még nem múlt el.

Az orvos a nő laboreredményeit tartotta a kezében.

- Már készen is vannak? Doktor úr mondja jók lettek az eredményeim? - kérdezte remegő görcsölőgyomorral.

- Erről szeretnék magával beszélni. - csukta be a szoba ajtaját és leült Celia mellé az ágy szélére – Melyikkel kezdjem? A jó hírekkel vagy a rosszakkal?

- Kezdje a jókkal és utána a rosszakkal. - felelte Celia egyre jobban pánikolva.

- A belső szervei egészségesek semmilyen káros hatás nem érte őket. Kivétel egy fontos szervét az agyát. Az agyában kisebbféle daganatot véltünk felfedezni.

- Milyen nagyságú?

- Egy hamarosan érni kezdő alma nagyságút. Ez a rendellenesség azaz tumor ellen sajnálatos de nincsenek ellenszerek.

- Mennyi időm van még hátra? - kíváncsiskodott higgadt de rideg hangon legbelülről szinte kiáltott.

- Azért nem kell ilyen rosszul felfogni. Kezeléseket ajánlok és rendszeres ellenőrzést.

- Hogyan? Nem kell ilyen rosszul felfogni? Doktor úr mondja meg az igazat a kezelésekkel kapcsolatban!

- Vagy használnak vagy sem. Nem tudni biztosan. A kezelések mellékhatásai a hajhullás bőr sárgásodása a bőr előbbi öregedése.

- Mennyi idő míg ez a folyamat lezajlik?

- A szervezettől is függ. A gyógyulás esélye ötven-ötven százalékos arányú. Nem tudni pontosan.

- És a fájdalom amitől zúg a fejem?

- Ezek a tumor hatásai.

- Bent kell maradnom vagy már holnap haza is mehetek?

- Felírok pár kezelést ha jónak látja megjelenni rá. Kérem dolgozza fel valahogy ezeket a problémákat. Bocsásson meg nekem de utálok ilyesmit közölni a betegeimmel.

Celia némán bólintott. Az orvos néma csendben távozott. Celia tekintete valahol a messzi távolba meredt.

10. Fejezet

Kopogást hallott. Azt merte feltételezni, hogy Jesse tért vissza.

- Ez gyors volt nem mondom!- s épp ekkor látta meg az orvost az ajtónál.

- Ó hát felébredt! Hogy érzi magát? Egyébként én Dr. John Claverxi vagyok - lépett be kíváncsian Celia szobájába – És az úriember a szerelme hová tűnt?

- A szerelmemnek mondta magát?

- Nem de abból ahogy aggódott magáért ez szűrődött le. És hogy van?

- Az erős fejfájást leszámítva jól érzem magam.

- Ma éjszakára bent kell tartanom a kórházban. Holnap rutinvizsgálatokat végzünk tudja, hogy nincs-e valami belső sérülése.

- Jó, ha nagyon muszáj.

- Még nem állíthatom biztosra de úgy néz ki nincs semmi belső szervi baja. Az adott pár horzsoláson kívül semmi baja.

Celia telefonja megcsörrent hirtelen.

- Ezt ha kérhetem mellőzze. Nem magam miatt hanem maga miatt.

- Az anyám keres. - füllentette Celia.

- Nos most magára hagyom. Pihengessen csak és csínján a telefonálgatással. Holnap reggel a vizsgálatokkal kezdjük a napot.

- Köszönöm a tájékoztatást doktor úr.

- Hisz ez a feladatom. - távozott a szobából.

Celia felvette a telefont.

- Igen?

- Áh most már te veszed fel nem a szeretőd!

- Lucas csak most ne kérlek...

- Miért mi a probléma csibém?

- Balesetem volt.

- Persze én meg az Eiffel toronyban lakok. Ha már nem a pasiddal rázol le akkor ezzel akarsz felvágni.

- Komolyan beszélek. Elütött egy kocsi de hála az égnek pár horzsoláson és talán egy agyrázkódáson kívül semmi bajom.

- Agyrázkódás? Hiszen az súlyos bajt is okozhat.

- Mi vagy te orvos?

- Melyik kórházban vagy?

- Nem kell hogy ide gyere és amúgy is most pihenésre van szükségem. Megkérhetnélek arra hogy szólj Amandának? Biztos halálra aggódta már magát miattam.

- Igen megteszem. Hát akkor gyógyulgassál kicsi lány.

- rakta le a kagylót.

Másnap reggel Celia különböző vizsgálatokon ment keresztül.

Vérvétel röntgen és egyebek. Majd miután vége szakadt a sok tesztnek az ágyába parancsolták vissza. A szoba telis teli virágokkal várta mégpedig fehér liliomokkal.

- Hogy vagy? Cuki a pizsid. - érdeklődött az előtte felbukkanó Lucas.

- Te meg mit keresel itt? - próbált meg visszafeküdni az ágyra – Mi ez a kedvesség? Tudod, hogy nem akarok tőled semmit. A múlt elmúlt. Ja és aláírni sem akarok semmit se. Szóval mindhiába a próbálkozásaid.

- Csak vigyázz nehogy egyedül halj meg a fekete macskád társaságában boszorka.

- Még ez is? Ne zúdítsd rám a tényeket. Csak ne itt.

- Úgy gondolom, hogy ha képes vagy élcelődni velem akkor kutya bajod sincs.

- Ki tudja? Még nincsenek meg a laboreredmények.

- Amanda is befog nézni hozzád. Nekem most mennem kell azért remélem a virágokat megtartod.

- Kösz a törődést. A céget pedig vezesd helyettem is jól.

- Nem ígérhetek semmit se de megteszem a tőlem telhetőt.

Pár óra múlva Amanda is megjelent.

- Celia! - ment oda Celiához átölelve.

- Úgy örülök, hogy bejöttél. Ülj le!

- Hát ezek a virágok? Az udvarlódtól kaptad őket akivel tegnap vacsoráztál? Most hol van?

- Amanda ez túl sok kérdés lesz egyszerre. Először is tegnap este az úgynevezett udvarlómat elküldtem a fenébe. Nem illettünk össze.

- Elküldted? De hát miért?

- Csak az udvarlóm érdekel az egészségi állapotom nem is?

- Dehogyis! Nem erről van szó Celia. Persze hogy érdekel, hogy vagy de azt hittem, hogy a randevútok jól fog sikerülni.

- Hát csalódást kell okoznom. A vacsora pocsék volt és idő előtt elütöttek.

- A fiatalember bekísért a kórházba?

- Igen még itt is ült mellettem megvárta míg magamhoz térek. Hát nem furcsa?

- Jaj az Istenért fogalmad sincs, hogy mit szalasztottál el!

- Ugyan már! Mit törődsz te ezzel? Inkább azért szurkolj, hogy semmiféle rendellenességet ne találjanak a szervezetemben.

- Imádkozni fogok érte és azért is hogy végre felébredj és tisztán láss a férfiakkal kapcsolatban.

- Kérlek ne kezd már te is! Lucas is bent volt ma és ugyanezt mondta!

- És nincs igazunk?

- Most a szerelmi életemnél sokkal fontosabb az egészségem. Ha hazakerültem a kórházból majd akkor...

- Persze akkor visszatérünk rá. Tudom már a szöveget mindig ezzel hárítasz. Egyszer viszont be kell látnod, hogy igazam van.

- Ha eljön az ideje be fogom látni. De ezért jöttél ide hogy a nyugodtságomat eltörölhesd a föld színéről?

- Nem. Mégis a virágokat kitől kaptad? Csaknem attól akire gondolok?

- Nem éppen, Lucastól kaptam őket.

- Na szép. Mikorra engednek ki?

- Holnap ha minden vizsgálatom eredménye jó lesz.

- Jólvan akkor várlak holnap! Szépek a virágok de remélem kidobod majd őket mert a liliom zárt szobában halálos altató méreg! Nem is csodálkozom azon hogy kitől is kaptad őket! Hagylak is pihenni. Addig is vigyázz magadra!

- Te is! Jobb lesz ha vigyázol nehogy úgy járj mint én.