18. Fejezet

Negyed órás motorozás után meg is érkeztek a kiszemelt bár parkolójába.

- Ez lenne az?

- Igen. - tartott Celia az ajtó felé.

- Jó rég jártam már erre.

Jesse követte a nőt. Most sem volt nagy a tumultus de azért lényegesen többen lézengtek mint a múltkorában.

- Hello Nick. - ült le a pulthoz és Jesse pedig mellé.

- Sziasztok! - lepődött meg nem kicsit a két betévedt madárkán – Hát ti meg mit kerestek itt?

- Inni jöttünk vagy már azt sem szabad? Amúgy is Celia ötlete volt.

- Neked csak alkoholmentes sört szabad innod hiszen te vezetsz.

- Úgy látom szent a béke! - nézett mind a kettejükre.

- Mi az hogy! Ezért ma én iszom le magam és nem Jesse barátod. - nyomatékosította szavait már túlon túl erősen.

- Jesse barátom meg van kötve a kezed úgy vélem.

- Nincs megkötve csak egy zsémbes nőszemélyt tényleg érdemesebb józanul hazavinni.

- Hallottam ám! Még hogy zsémbes! Na megállj csak! Majd ha hazaértünk megkapod a kiérdemelt magadét!

- Örülök, hogy így látlak benneteket. – töltötte ki a söröket.

- A zászlót lobogtatni könnyű feladat csak éppenséggel nem mindenki veszi észre. – taglalta Jesse.

- Ez most célzás volt?

Jesse nem szólt inkább semmit sem. Celia ellenben felhúzta magát. Amint hazaviszi őt biztos hogy megkapja a magáét azért nem kell majd a szomszédba mennie.

- Nehogy magadra vedd. Ő vicces fiú. - felelte Nick.

- Kösz a tájékoztatást. Útikönyv nincs hozzá vagy egy értelmező szótár?

Jesse majdnem félrenyelte a sörét.

- Hogy mi?

- Kis zsebkönyv, hogy az egyébtitkaidat is megtudjam. Hisz ha már a gondolataidba olvasok akkor már a többi dolgot is meg kell hogy tudjam rólad.

Jessenek árva fogalma sem volt arról hogy milyen fába vágta a fejszéjét. De Celia sem sejtette mit vállalt magára.

- Megtárgyalhatjuk a dolgokat és a titkaimat de csak akkor ha te elmeséled, hogy milyen a viszonyod az apáddal!

- Nick mondták már neked hogy ez az ing ami rajtad van, hogy milyen jól áll!?Ó!

- Mi volt az? - kérdezte Nick.

- Csak egy női hajszál.

- Az meg lehet, hogy valamelyik vendégé.

- Lehetséges, ki tudja.

- Vigyázz vele mert nagyon jó tématerelő amellett jó gondolatolvasó is és még a végén belelát a fejedbe. Úgy látom te sem menekülsz meg ez alól.

– Te ne szólj bele! Idd csak a sörödet hisz nemsokára otthon szeretnék lenni.

- Hát kedves Celia mit is mondtál? - és a nő előtt lévő sört kortyolgatta.

- Te szemét! Ha balesetet szenvedünk és meghalok örökké kísérteni foglak. De persze ha te halsz meg valami gödörben eláslak és kész. Megfelel?

- Szép kis temetést szántál nekem. Csak tudnám, hogy akkor mit tartogatsz az éjszakára?

- Gyerekek azt hiszem ezt nem itt kéne megvitatnotok.

- Teljesen egyetértek. - fizette ki az italt Celia- Kösz Nick! Jesse vigyél haza. - állt fel a helyéről.

- Ahogy akarod! Szia cimbora!

Celia kiérve friss levegőt szívott a tüdejébe.

- Mi ütött beléd? - kérdezte a férfi.

- Ugyanezt kérdezhetném tőled is nemde?

- Celia... - nézett halál komoly képpel.

- Mi az?

Jesse a farzsebéből egy zsebkendőt elővéve Celia orrához nyomta.

- Hajtsd hátra a fejed. - utasította.

- Vérzik az orrom?

- Maradj így pár percig és ha lehetséges ne motyogj az orrod alatt.

Celia meg is ijedt de egyben el is lágyult a férfi érintésétől és törődésétől abban a pillanatban. A nagy kezek az orrára tapadtak és érezte a nyakán a forró leheletét.

- Na, jobb már?

- Igen. Megyünk?

- Ha már nem vérzik és úgy érzed akár azonnal indulhatunk.

- Kutya bajom csak egy kis orrvérzés.

Jesse felvette a bukósisakját és a másikat átadta Celiának.

- Ha bármi baj lenne az úton és netán nem érzed jól magad szólj és megállok.

Celia bólintott.

- Már alig vérzik.

Tényleg aggódik érte vagy csak azért mondta mert beakar vágódni nála? És ha tényleg aggódik? Nem! A pasik nem aggódnak csak a látszatot keltik. A háza előtt parkoltak le.

- Itt is lennénk.

- Kösz a fuvart megint.

- Kösz az italt. Igazán finom volt.

- És persze komló ízű.

– Nem szereted a sört?

- Hát nem vagyok oda érte de alkalmakkor kóstolgatom.

- Ha nem is szereted miért azt kértél?

- Mert tudtam, hogy kérni fogsz belőle és ezzel is gyötörhetlek, hogy ugye te nem ihatsz mert vezetsz.

- Aha. De nem tudtál megakadályozni ebben.

- Hát az már biztos. Meg kell hagyni gyorsan meghúztad az üveget.

- Az orrod vérzik még?

- Már egyáltalán nem.

- Többször előfordult már?

- Nem. Ez az első alkalom.

Jesse odalépett hozzá és végigsimított az orrnyergén. Celia szíve nem tudta mitől de hevesebben kezdett el verni mikor Jesse megfogta az arcát és orrával az ő orrát hozzáérintette. Celia elmosolyodott. Szinte legbelülről jött neki az a viselkedés.

- Most meg min mosolyogsz?

- Rajtad.

– Miért? Mit tettem már megint?

- Mert... – kereste a szavakat Jesse kék tekintetébe fúródott az ő barna pillantása. Szinte elolvadt ettől a tekintettől. Majd a földet bámulta.

- Mi bánt?

- Miért gondolod, hogy bármi is bánt?

- Akkor miért nem csókolsz meg?

- Na ne! Azért mert ellenállhatatlanul igézően kék színű a szemed és a mosolyod is eléggé lehengerlő azért nem kell egyből a nyakadba ugranom!

- De legalább bevallod, hogy tetszem. Haladás. Ha már egyetlen csókot sem kapok.

- Talán ha újrapróbálkozol holnap és úrinőként bánsz velem akkor meggondolom a csók kérdést. - fanyalgott.

- Oh szóval most ez a kifogásod.

- Tudod mindig kell valami.

- Hogy rám foghasd?

- Igen. – és a férfi fekete bőrkabátjába kapaszkodva megpuszilta Jesse ajkát- Holnap. – suttogta.

- Miért nem ma?

- Hogy legyen mit kérdezned.

Jesse nem bírt tovább várni és magához ragadva Celiát az ajkával az ajkára tapadt. Celiát meglepte Jesse hevessége és nyelvének bizsergető tapintása.

- Azt hiszem ennyivel kell beérned. - suttogta elválasztva ajkát a férfiétól – Holnap. Emlékszel még arra a virágos étteremre?

Jesse még alig ocsúdott fel a csók félbeszakításának hatásától és ott állt tétlen a motorja mellett. Nem értette az ellenkező nem viselkedését. De nem tudta visszatartani és az öleléséből nem elengedni. Ha nem hát nem. Nem erőszakolhatja rá semmire.

– Amikor a baleseted történt?

Jesse látta Celia szemeinek csillogásának elmúltát és túl komorrá vált tekintetét.

Celia előtt leperegtek az események. Hogy mit indított el a balesete, hogy mit is tudott meg. A baleset a pár horzsolása és az agyában fejlődő tumor. A legnagyobb probléma. Már csak pár hónap...

Jesse észrevette ezt a változást. Azt hitte, hogy miatta van az egész.

- Bocsánat ezt nem kellett volna megemlítenem. Valahogyan nem vagyok rá olyan büszke.

- Ne is törődj vele. Hiszen semmi bajom. – felelte Celia tetetett mosollyal az arcán.

- És az orrvérzés?

- Az semmiség. Na szóval elviszel abba az étterembe?

- Akkor ki kell megint hogy öltözzek.

- Én csak azt várom el hogy jól viselkedj nem pedig azt hogy bárónak öltözve gyere! Szabad kezet kapsz.

- Holnap este nyolcra érted jövök.

- Várni foglak. Kíváncsi vagyok, hogy milyen leszel tökéletes úriemberként.

- Majd meglátja, hölgyem. – felelte Jesse és a motorjára ülve el is hajtott.

Celia pedig a kilincshez lépett.

17. Fejezet

Celia szorosan kapaszkodott a férfiba az egész út alatt. Már amikor megérkeztek a helyszínre sötét volt és a város fényei az egész környéket elárasztották mind a mellett még a hold is megmutatkozott teljes valójában.

- Kívánságod szerint. - szállt le Jesse a motorjáról.

- Telihold van. - állapította meg Celia felnézve az égre ő is leszállva és megszabadulva a bukósisaktól. Elsétált a domb széléig.

- Azért ne ugorj le ha nem muszáj mert nem szeretnélek kiskanállal összeszedni.

Celia nevetett ezen.

- Mi az ilyen nevetséges? Ne merj öngyilkos lenni! Hallod?

- Csak nem aggódsz?

- Nem, de nem szeretnélek hullaként hazavinni.

- Nem ugrom le megígérem, jó? - fordult szembe Jessevel.

Bár az öngyilkosság gondolata ezekben az időkben átsuhant az agyán. Leugorni és az életnek véget vetni. Nem mindegy hogy mikor hal meg? Hiszen az orvos szerint pár hónapja lehet hátra. De akár évekig is elhúzódhat a betegsége. Elvetette az öngyilkosság ötletét. Hát ezért nevetett fel jóval előbb Jesse kérdésén.

- Reméltem hogy nem dobod el az életed egykönnyen.

- Ó a kis magabiztos. - hátrált játszi könnyedséggel ismét a domb széle felé – És most? - lógatta lefelé az egyik lábát a mélységbe.

Jesse odaaraszolt hozzá egyetlen szó nélkül és maga felé fordítva és húzva megragadta Celia karját jócskán visszarántva őt a motorjának a közeléhez.

- Nem engedhetem.

- Megnyugtató hogy életmentő is vagy. Ez az új szakmád az autószerelésen kívül?

- Ha csak egyszer is komolyan szólnál hozzám... - tartotta még mindig a karjai közt.

- Mi lenne? Ha? - súgta a fülébe.

- Hát erről beszélek.

- Mégis miről?

- Játszol az érzésekkel és az érzelmeidet jól magadba zárod. Tegnap este mikor beállítottál hozzám kicsit kapatosan bocsánatot kérni akkor megmutatkozott az igazi éned.

- Hogy mi?! - próbált meg kiszakadni Jesse szorításából aki egyáltalán nem hajlott rá – Nem vagyok alkoholista! Ha lehet engedj el!

- Tudom hogy nem vagy az de nem vagy lelketlen nőszemély sem. Sajnálom a mai reggel történtek azon részét mikor is megbántottalak és könnyűvérű nőcskének neveztelek.

- Bocsánatkérés elfogadásra került. Kérlek enged el a karomat mert ha nem, nagyon megbánod!

- Nyugi vadmacska! De addig nem engedlek el amíg nem tisztáztunk egy fontos dolgot kettőnkről.

- Kíváncsian hallgatlak.

- Ez a macska-egér játék lassan kezd az agyamra menni. Eldönthetnénk már igazán hogy mi is legyen.

Celia Jesse hanglejtéséből és kék tekintetének komolyságából látta, hogy a pasi valóban komolyan gondolja amit mond. Ez a komolyság őt arra sarkallta hogy ő se sokat kerteljen neki. Persze nem kell mindenről beszámolnia neki. Főleg a betegségéről nem. De úgy vélte hogy húzza még egy kicsit Jesset.

- Mivel mi legyen? - mosolyodott el kajánul.

- Veled nem lehet tényleg komolyan beszélni. - engedte el és a motorja felé indult.

- Várj! - kiabált Celia a férfi után.

Nem akarta elszalasztani az utolsó lehetőséget. Az utolsó szerelem vagy annak a halovány töredéke is megteszi neki. Csak érintse valaki, valaki támogassa és szeresse. Valakivel akivel megtudja osztani a gondjait még ha nem is mindegyiket. Valaki aki szórakoztassa, és megnevetteti. Lehet hogy ez az utolsó esélye a szerelem érzésére. Meg kell ragadnia nem engedheti ki a kezei közül. Legalább megpróbálja és ha nem jól jönnének ki egymással még visszakozhat. Persze ezt meg is kell élnie. Lassan odasétált Jessehez és a motorjára támaszkodott.

- Ne menjünk még. - kérte.

- Én igazán nem értelek Celia. Te aztán kiszámíthatatlan nő vagy.

- Mit akarsz mit mondjak?

- Nem az én akaratomra kell mondanod. Közöld amit szeretnél. Én csak annyit tudok hogy nagyon is vonzódom hozzád és érdekelsz. Ha te is így érzel irántam akkor nem utoljára látogattalak meg és hoztalak el ide.

- Véleményem szerint jó autószerelő pasas vagy akivel élvezet csipkelődni és beszélgetni. Igen megpróbálhatjuk a mit. Az együttes mit. De ne várj tőlem sokat. Ha nem menne a dolog a tudomásodra fogom hozni. - bökte oldalba a férfit – Most örülsz?

- Nem rossz válasz.

- A kilátás sem. - nézett körbe vizslatva.

- Miért kellett, hogy idejöjjünk?

-Az egyik kedvenc helyem. Az apámmal gyerekkoromban sokat sétáltunk errefelé amíg... - harapta el a mondat végét – Mond csak te honnét ismered ilyen jól a helyet?

- Miből gondolod hogy jól ismerem?

- Sima terepen jöttünk. Mondhatni a legjobb úton. A járt úton. Na! Ki vele szépfiú!Csak az őszintét!

- Nekem nem az apám mutatta meg ezt a helyet hanem a volt nőim szerettek idejárni. Vagyis én hoztam őket ide hogy elbűvölje őket a táj.

- A kis hamis! Jó kis trükk nem mondom! Most már legalább egy csajozási praktikádat is megismertem. Áruld csak el nekem hogy ha nem ezt a helyet választottam volna akkor is idehoztál volna?

- Szakmai és csajozási ártalom.

- Ó! Szóval most el kéne ájulnom a környék fényeitől a csillagoktól és a holdszépségétől na és tőled?

- Mondhatni most jól megfogtál. Teljesen lelepleztél.

- Hát igen jobb lesz vigyázni velem mert bizony gondolatolvasói vénával is rendelkezem.

- Miért? Még a családodból ki?

- Az apám. - suttogta halkan Celia.

- Sajnálom.

- Ugyan mit?

- Azt hogy meghalt. De tudod idővel mindenkit el kell engedni így vagy úgy. - révedt a messzibe Jesse tekintete mintha egy vérző szív beszélt volna emberi nyelven.

- Ő nem...

- Rossz a kapcsolatotok igaz?

- Erről inkább nem nyilatkoznék. S te? Kit vesztettél el?

- Igazad van. Ez egy másik napon másik időben jó mesélni való lesz. Mond nem fázol? - kérdezte Jesse terelve a témát másra.

- Nem.

- Ha fáznál odaadom a kabátomat szívesen.

- Ne félts engem ettől a kis szellőtől! Szóval van amik későbbi beszélgetésekre jutnak. Azonban elérted azt hogy a táj ismét lenyűgözzön.

- A tájon kívül még mi nyűgöz le?

- Hát kedves Jesse az ha elfelejtjük ezt a búskomorságot és meghívlak egy sörre a közelben lévő bárféleségbe.

- Ragaszkodom hozzá hogy én fizessek.

- Oké.

- Merre is megyünk?

- Majd a füledbe súgom azt hogy merre is menj. - felelte Celia Jesse háta mögé felpattanva.

16. Fejezet

Amanda és ő miután megebédeltek Celia úgy gondolta itt az ideje egy kis kiruccanásnak a városba.

- Gyere Amanda és ne ellenkezz!

- De én... nem szeretnék kellemetlenkedni és öreg is vagyok már a divatos ruhák szemrevételezéséhez. - felelte mentegetőzve.

- Jaj Amanda ne csináld már! Sétálunk egyet és szétnézünk az üzletsorok között. Semmi baj nem fog történni.

- Hiszem ha látom.

- Ma már úgysem kell semmit sem csinálnod.

- De még el kell mosogatnom.

- Nem-nem én már azt megcsináltam és el is pakoltam. Mi lesz már?! Gyere! Semmi akadálya hogy kiruccanj kicsit velem együtt.

Amanda nagy nehezen beadta a derekát a dologra.

- Ha megkérhetlek ne hívj meg csak két gombóc fagyira.

- Jól hangzik legyen úgy. - mosolyodott el Celia beszállva a vezetőülésre.

A parkban sétáló emberek tömkelege mozgott. Volt aki a kutyáját sétáltatta és volt aki kocogott más pedig úgy futott versenyezve a mellette haladóval. Fagyizás közben leültek egy üresen álló padhoz.

- Valld be hogy jól esik kimozdulni.

- Nem tagadhatom. De te sem hogy felszabadultabb lettél mióta egy hónapos pihenésre kényszerítettek.

- Van benne némi igazság.

A délután oly gyorsan eltelt.

- Rákérdezhetek valamire? - kérdezte Amanda már a kocsiban ülve visszafelé.

- Tessék csak mond nyugodtan. Mit szeretnél tudni?

- Hát... nem is tudom hogy megkérdezzem-e.

- Mond ki ami nyomja a lelkedet.

- Azt hiszem hogy a tiédet nyomja és nem az enyémet.

Celia erősebben markolta a kormányt de az arcáról semmi érzelem sem tükröződött.

- Tévedsz. Ugyan mi bajom lenne?

- Szabályosan nyomaszt a munkanélküliség és az otthonülés. Na meg a szerető férj is elkélne a házad táján.

- Badarságokat beszélsz. Különben is a férj csak a hasát növesztve ül a tévé előtt munka után és sörözget. Nekem pedig nem egy ilyenre van szükségem. - magyarázta Celia Jessere gondolva amikor is egyetlen szál törülközőben állt előtte. Az a kidolgozott izmos test és ahogy a vízcseppek fénylettek végig rajta...

- Celia! Mit művelsz?! - rángatta őt ki Amanda az álmodozásból és visszatérve a földre elrántotta a kormányt még épp időben.

- Kicsit elbambultam.

- Az enyhe kifejezés. Nem tudom hogy hol jár az eszed de ezt csak egy valami okozhatja.

- Mégis mi?

- Valld be őszintén hogy tegnap egy férfival voltál.

- De Amanda!

- Nem bűn a szeretkezés főleg meg a te helyzetedben.

- Amanda! - csodálkozott nagyokat szinte leesett állal mialatt az útra próbált összpontosítani.

- Hiszen amikor annyi idős voltam mint te most már három férjen túladtam. Te pedig még az oltárig sem jutottál el. Ez pedig nem szemrehányás akar lenni hanem a valóság.

Celia leparkolt a garázsába.

- Amanda, a szerelmi életem rendben van.

- Ami nincs az hogy lehetne rendben? Azaz úriember akivel nemrég találkoztál lehet hogy pontosan hozzád való. Adj még egy esélyt neki és meglátod másképp fogod látni a világot.

Celiát meglepte Amanda nyíltsága és őszintesége bár már ezt rég megszokhatta volna.

Hiszen Jesse megbántotta vagy épp fordítva? Jaj ne! A fejfájása egyből rázendített.

A nap utolsó sugarai még megerőltették magukat és örömmel teljesítették a rájuk háruló feladatukat de lassan beesteledni látszott. Jesse az utolsó simításokat végezte a királykék színű Harley Davidson Low Rider típusú motorkerékpárján. Felült a motorra és elfordította a slusszkulcsot. A motor hangja felberregett és lágyan duruzsolt. Az úti célját már kitűzte a lelki szemei előtt. A cél azonban nehezebben adja meg magát mint gondolta volna. Teljesen eltérő szabályok szerint él mint ő. Most pedig arra készül amit talán nem éri meg megtennie. De meg kell próbálnia.

Celia a szobájában olvasgatta a napi sajtó tartalmát amikor megakadt egy cikken a szeme. Lucas volt a képen és az új cégtulajdonos.

- Hogy milyen szemét disznó! - gyűrte össze azt az oldalt kitépve elhajította a szoba másik sarkába.

Amanda motorzúgásra lett figyelmes amire ő is felfigyelt.

- Azt hiszem valami motoros férfi áll kint a ház előtt.

- Nem mondta hogy mit akar? - kérdezte Jessere gondolva.

Az nem lehet hogy eljött volna! Mit akar itt egyáltalán?

- Nem jött be csak kint várakozik a parkolóban.

- És ki az?

- Azt neked kéne tudnod!

- Amanda az Istenért! Nem elég az nekem hogy az újságban a volt főnököm pacsizik az újjal még egy motoros pasas is itt lődörög az én házam előtt. - fogta meg magát az ajtóhoz sétálva.

- Azt hittem hogy már ma ki sem jössz. - vette le Jesse a fejéről a bukósisakot.

- Hát ezért nem is volt érdemes. Szóval én mennék is. További szép napot. - fordult az ajtó felé.

- Estét. Ha észrevetted volna este van.

 Nem törődve a férfival az ajtó felé lépett.

- Nem ezért jöttem.

 Megfordult a küszöbről és Jessevel farkasszemet nézett.

- Kíváncsian várom azt míg kitalálod miért is jöttél ide.

- Az hihetőnek hangzana hogy miattad?

- Persze pont erre számítottam. Egyéb óhaj sóhaj panasz?

- Sajnálom hogy megbántottalak és ezért bocsánatot kérek tőled.

Celiát teljesen meglepte Jesse bocsánatkérése de nem törte meg a bosszúságát. Bár megkönnyebbült kissé.

- Már megtanultál bocsánatot is kérni?

- Na jó. Én megpróbáltam. De úgy gondolom hogy itt nem tudunk négyszemközt beszélni.

- Ezt mire mondod?

- Nézz hátra és megtudod.

Celia Amandát látta megbújni a függöny mögött.

- Na jössz? - nyújtotta felé a bukósisakot.

Celia benne volt. Levegőváltozásra vágyott úgy is.

- Beleegyezek egyetlen feltétellel.

- Mi lenne az?

- Ha odamegyünk ahova én szeretném.

- Jó. Legyen. - adta át a bukósisakot neki.

Celia Jesse háta mögé ülve átölelte őt így teljesen rátámaszkodva és belekapaszkodva.

- Kapaszkodj erősen. Mi az úti cél?

- A Ravenge híd baloldalánál levő domb elhagyatott része.

- Rendben. Akkor indulhatunk?

- Igen.

Jesse jól tudta hol van az a hely. Sok nőt vitt már oda hogy elbűvölhesse őket a táj és hogy levehesse őket a lábukról vagy épp más célból. Na igen, de ez már jó rég volt. Azóta más idők járnak.

15. Fejezet

Jesse belopózva a fürdőbe Celia ruháit magához vette csak az ingét hagyta ott amit csellel lehámoztak róla. A többi ruhát pedig eldugta. Nem kicsit csábították a zuhanyfüggöny mögött a telt idomok a karcsú derék és a formás fenék. Azonban ez a macska egér játék izgalmas mindkettőjük számára. Celia nem vette észre, hogy Jesse bent járt. A reggeli tusolás pedig már nagyon hiányzott neki. A baleset okozta karcolások még mindig látszottak a fején lévő horzsolások halvány kékes foltok árulkodók voltak. Ez még csak hagyján. Celia gondolataiban átfutottak újra az orvos szavai. A vizsgálatok eredményei a visszafordíthatatlan betegsége. A fejfájása ismét előbukkant. A tusolóból kilépve szerinte egy számára tiszta törülközőt fogva magára csavarva nézett a tükörbe. Rosszabbra számított ennél az arcnál. A karikák szemei alól kezdtek elmúlni de az arca sápadtsága változatlanul maradt. Oldalra nézett ahol hagyta a ruháit és sehol nem látta őket csak azt a kék csíkos inget amit Jesseről lefejtett.

- Szóval játszadozunk-játszadozunk. – szajkózta az inget tapintva felvette és így ballagott ki egy szál ingben. – Legyen a kívánságod szerint. – meredt maga elé.

Az ing Celia térdét súrolta. Jesse várta a konyhában az elcsodálkozás utóhangjait Celiától és az elmaradhatatlan bosszankodást. De semmi. Furcsállta is a dolgot. Celia odaosont halk mezítlábas léptekkel Jesse háta mögé. A férfi nem figyelt fel.

- Mi a helyzet szépfiú? - suttogta a fülébe a hátán végigsimítva és kicsit rádőlve.

Jesse megfordult és szinte beleőrült a szexi suttogó hangba amitől a hormonjai csak egyre fokozódtak. Nagy megrökönyödésére Celia nem borult ki ellenkezőleg higgadt maradt.

- Csak ennyit tudsz mondani? - ült bele az ölébe a férfinak.

A játék tovább folytatódott. Celiának a ruhái visszaszerzése volt a cél és persze Jesse ugratása is örömet okozott neki.

- Mond el nekem szépen hová tetted a ruháimat.

- Neked nem a ruháid kellenek.

- Mégis mire van szükségem? – túrt bele a szőkésbarna félhosszú hajzuhatagba.

- Azt neked kell tudnod. És míg nem jössz rá addig nem segíthetek. – kelt fel a helyéről Jesse letéve az öléből – Ügyes húzás volt nem mondom. De ezt nem veszem be.

- Egyszer kellek egyszer meg nem? Hogy van ez? Most itt az adandó alkalom. Gyerünk! Mi lesz már? Tegyük meg! - kezdte kigombolni Jesse ingét.

- Nem! Nekem nem így kellesz. Ne így add meg magad. Ilyen gyorsan és...

- Ó! Szóval te nem vágysz arra amit én már régóta nem csináltam pedig az előbb még nem ez volt a véleményed.

- Itt a cuccod és most tűnj el innen! Oké? Nem is tudom, hogy minek engedtem meg hogy nálam aludj.

- Ha már itt tartunk nem köteleztelek rá haver! – mondta Celia a fürdőbe vonulva a ruhájával együtt.

- Jobban tettem volna ha berúgva hagylak az utcán.

- Nem! Az lett volna a legjobb ha meghalok. És hamarosan be is következik ne félj. - motyogta maga elé.

- Mit mondtál?

- Nem fontos téged az úgy sem érdekelne. - lépett ki felöltözve és nem is vette észre, hogy Jesse inge rajta maradt – Megbántam a bocsánatkérést. Nem is sejtem, hogy tegnap este mi üthetett belém. Sajnálom. – rántotta ki az ajtót Celia.

- Hát igen de én tudom, hogy csak a pia szólt belőled.

- Kösz az észrevételt! -vágta be az ajtót hatalmas csattanással.

Beült a kocsijába és vagy kétszázhússzal vezetett. Idegesítette Jesse gondolkodásmódja. Megdöbbentette a saját viselkedése is. Mi ütött belé amikor Jessenek kibökte, hogy csak szexre van szüksége? Hiszen már csak pár hete vagy épp hónapja van csak hátra. Ki tudja. De ezt nem mondhatja el senkinek sem nem még hogy Jessenek aki számára idegen. Miután kifurikázta magát lenyugodva hazaért.

- Hol voltál? - állt az ajtóban Amanda aggódó tekintettel.

- Egy hotelben aludtam.

- Akkor legalább szólhattál volna, hogy nem jössz haza és hogy ne aggódjak annyira.

- Amanda, mondtam már hogy nem kell aggódni értem.

- De hiszen ha az ember lányát kirúgják a szeretett munkahelyéről és egy hónap kényszerszabadságra ítélik akkor csak kell az aggódás.

- Lucas mondta el?

- Igen, tegnap keresett téged.

- Eladta a céget. Ezt is elmondta? - kérdte Celia leülve a konyhában – Imádom a munkámat és most nincs. Ez a kényszerszabadság pedig kiborít.

- Pihend ki magad ami igazán rád fér. És ezt az inget honnan vetted?

– Óh ezt? – nézett végig magán – Hát az egyik boltban.

– Eléggé nagynak tűnik. Nem vetted észre?

– Csak a színe és a fazonja annyira tetszett.

– A színe miatt vetted csak meg?

– Igen. És azért ilyen nagy mert nem női méret. Csak férfiméretben találtam és annyira megtetszett hogy megvettem. Egyszerűen nem hagyhattam ott. - hazudott Amanda szemébe és közben érezte magán a kellemes fűszeres csípős fanyar férfi illatot.

– És mi ez a szag? - kérdte gyanakodva Celiára nézve.

– Milyen szag?

– Ez a parfüm illat. Férfiparfümé.

Celia kezdte úgy érezni magát mint aki a lebukás szélén áll. Égett az arca és melege támadt hirtelen.

– Ugye nem Lucassal töltötted az éjszakát?

– Nem dehogy!

– Ajánlom is! Nem illett hozzád és még mindig nem illik!

– Nem voltam együtt senkivel sem.

– Jól érzed magad? Olyan piros vagy!

– Igen én... egészen jól érzem magam most azt hiszem átöltözöm és utána majd elkészítjük azt amit tegnap akartam csak hát ugye közbeszóltak.

– A szabadságod nem azért van, hogy halálra dolgozd magad hanem azért hogy pihenj.

– Ne mentegetőzz! A krumplipucolásba még senki sem halt bele. Persze csak szerintem. – hagyta magára Celia.

Amanda tudta jól hogy Celia valamit eltitkol előle. De ugyan mi lehet az arra sosem jött volna rá.

Celia levetette Jesse ingét bár nem sok kedve volt hozzá mivel eléggé kényelmesnek találta és az illata... Mindenképpen le kellett vennie mivel Amanda kezdett gyanút fogni. Mielőtt még elhagyta a szobáját egyszer beleszippantott az ingbe majd azon kapta magát, hogy a Jesse iránt érzett dühe szertefoszlani látszik.

Jesse maga elé nézve ült a nappalijában. A kihűlt kávéját kortyolgatta és a félig leégett cigijéhez nyúlt.

- Nem megmondtam, hogy akar a csaj téged? Erre te mit csináltál? Na mit? Elhajtottad a fenébe! – felelte Nick a pultnak támaszkodva – Magadnál vagy ilyenkor, ember?

- Nem érdekel, hogy mit mondasz. Én nem csak a szexre vágyok. Lassanként ráunok a szexet kívánó cicababákra. Kicsajozhattam már magamat elégszer mióta...

– És emiatt az elveid miatt eldobtál egy jó nőt aki azt...

– Én szerető társra vágyom már a feleséget inkább meg sem említem nem holmi egyetlen vad éjszakára.

Megbántottam és ezt nagyon sajnálom.

– Sajnálhatod is. Különben sem nekem kéne ezt mondanod hanem neki.

– Celiának hívják!

– Mióta érdekel téged a neve?

– Mondtam, hogy nem egy éjszakára vágyom.

– Remek! És ez miatt kellett megbántanod őt? Bravo!

– Tudom mit csinálok.

– Hát persze! Mert mindenki tudja, hogy mit csinál. Megyek dolgozni és neked sem ártana. – mondta Nick a kilincshez érve – Ne feledd amit mondtam.

Jesse csak bólintott.

14. Fejezet

A nap kezdősugarai megvilágították az előszoba szegletét. A redőny lyukacsosra volt húzva és a napsugarak még oda is be-bekúsztak. Celiát sem kímélte e fénysugár és a szemét birizgálta legfőképp. Celia megmoccant. Megfordulva vette észre, hogy ez nem az ő ágya mert nincs mellette a párnája. Ismét fordult egyet. A nap most már teljes egészében a szemébe sütött.

- Még ez is! - nyitotta ki a szemeit.

Körülnézett a szobában. Az előtte álló dohányzóasztallal nézett farkasszemet. Felpillantva észre vette még a kis pultszerűséget na meg mosogatót és a kávéfőzőt. Ekkor eszmélt rá hogy ő valójában nem is otthon van. De hol lehet? És ez az őrjítő fejébe hasító fájdalom a felébredésével kezdődött. Hol van? Kelt fel és nézett jobban körbe. Nem otthon van az is biztos ezt már kész tényként könyvelte el. És ez a rémes fejfájás is kísérti. Bár ez a betegségével jár az orvos szerint. Mintha valaki megnyitotta volna a csapot. Kíváncsisága győzött felette és elindult a felfedező útjára. Látott maga előtt két ajtót az egyik balra félig nyitva a másik pedig zárva. A csábítóbb lehetőséget választva a hangok irányába ment a félig kitárt ajtóhoz lépve. Betekintett és nem hitt a szemének. Egy fürdőző alakon akadtak meg a szemei akit a zuhanyfüggöny takart el. Viszont egyes testrészeket jól kivehettet az ember lánya. Széles izmos hát szép izmos fenék. Celia már-már ajkába harapva bámulta a férfias idomokat. Majd hirtelen mozdulattól az ajtó nagy hanggal

csapódott be. Celia nem tudta mitévő legyen és gyorsan lábujjhegyen kirohant a fürdőszobából.

Jesse meghallva az ajtócsapódást végezve a tusolással elzárta a csapot és a törülköző után matatott. Kilépett a fürdőből magára csavarva a törülközőt és megnézte, hogy nem-e véletlenül Celia volt-e az ajtócsapkodó. Hisz az előbb még úgy aludt mint a tej ez a nőszemély. Nem akarta felébreszteni de ezek szerint már magától felébredt.

Celia alig tért magához az imént látottaktól. Miután lenyugodott utána jutott az eszébe, hogy ki lehet az a személy? Hát ezen nem kellett sokat méláznia. Kivágódott a fürdő ajtaja és egy félmeztelen pasas állt előtte egyetlen szál törülközőben vizes hajjal és testtel.

- Jesse? - ismerte fel a titokzatos személyt akit a fürdőben látott.

- Még mindig így hívnak. Jobban vagy már a tegnaphoz képest? - kérdezte miközben flangált a konyhai részen.

- Ugye mi tegnap nem...?

- Dehogy. - vágta rá Jesse azonban eszébe jutott az hogy milyen szemét és lekezelő volt vele a nő a kórházban úgy vélte itt az ideje a visszavágónak – Tulajdonképpen... nem emlékszel a tegnapból semmire? – tette fel a kérdést miközben neki állt feltenni főni a kávét.

- Nem. Miért? - esett teljesen kétségbe a kanapén ülő Celia.

- Hát tegnap ittasan eljöttél hozzám aztán bocsánatot kértél és végül le is támadtál.

- És te nem ellenkeztél?

- Miért is tettem volna?

- És miért nem vagyok meztelenül?

Jesse apró füllentésére azonnal fény derült.

- Mert te ruhában jobban szeretsz aludni.

- Már emlékszem! Nem is feküdtünk le egymással! Hogy hazudhatsz a szemembe?! Én meg majdnem el is hittem! Te szemét! - bosszúságában magához ragadta a kanapén található párnát és elhajítva a férfit fejbe találta. Aki válaszul visszadobta a párnát úgyszintén eltalálva a feladót.

- Fifti-fifti szívi. Egyébként is láttam, hogy a fürdőszobában voltál. Mit is kerestél ott elárulnád nekem?

Celia érezte, hogy most aztán nincs menekvés lebukott.

- Aszpirint. - vágta ki magát.

- Óh igen akkor nem tudod megkülönböztetni a fürdőszobát a patikától?

- Hogy lehetsz ilyen kötekedő?

- Nem is tudom ki volt az aki elutasított most meg itt fekszik a pamlagomon?

- Nem kértem, hogy nyiss ajtót és te mégis megtetted. Nem kértem továbbá azt sem hogy fektess le. - mondta ki amit gondolt nem törődve azzal, hogy mi csúszott ki a száján.

- Azt viszont még megoldhatjuk. - vigyorgott kajánul Jesse.

Celia kezdett dühbe gurulni és pipacsvörössé válni.

- Hogy miket nem képzelsz?!

- Úgyis apácai életet élsz! Ne meressz rám ilyen szemeket. Te mondtad még tegnap.

- És még miket mondtam? - kérdezte újfent kétségbeesve a hallottak után.

- Azt hogy vonzódsz hozzám.

- Hogy én vonzódok... - ütközött meg Jessen miközben gyorsan odarohant a férfioldalához ellökve a gáztűzhely lángjától mivel Jesse oldalánál a törülköző kissé lángra kapott ő pedig rögtönözve talált egy poharat megtöltötte vízzel és azzal öntötte le.

- Mi a... - látta át a helyzetet Jesse – Ennek a törülközőnek is annyi. Mondtam, hogy vonzódsz hozzám mi sem bizonyítja a legjobban ezt hogy az életemet megmentetted.

- Hohó! Ácsi! - ellenkezett még mindig Jesse csípőcsontját és jobb oldalát fogva – Ezt bárkiért megtenném!

- És mindenkinek az oldalát tapizod?

Celia csak ekkor vette észre, hogy honnét is vette el a kezét és a férfi szíve alatt gyors pillantás erejéig egy tetovált szimbólumra lett figyelmes.

- Azt hiszem, hogy nekem sem ártana egy frissítő fürdő. Ha kérhetnék tőled egy friss inget.

- Ezzel nem rázol le.

- Inkább öltözz fel mert még megfázol nekem és akkor hogy fogsz nekem tetszeni. - simította meg Jesse arcát az egyik körmével.

- Azt hiszed, hogy ugráltathatsz akár a bejárónődet?

- Tessék?!

- Jól hallottad.

- Amanda nem a bejárónőm hanem sokkal több annál.

- Legalább őszinte vagy és bevallod hogy vonzódsz a nőkhöz is. Ez tetszik.

Celia kinyújtotta rá a nyelvét. Ha játék akkor ő benne van. Íme az új életének korszaka melyben nincs egyedül. Talán meg is tudná szokni? Még mit nem! Jessevel az őrületbe kergetnék egymást ebben biztos volt.

- Na várj csak! Mit kértél? Alsógatyát?

- Nos talán jobb lesz ha nem fürdöm meg hisz ki tudja milyen bacikat szednék össze. - ült le ismét.

- Ebben talán igazad lehet. Mivel még az ingemet is felakartad venni. Bizony kislány de ha már itt tartunk akkor letapiztál emlékszel rá ugye? - lépett a szobájába.

- Most meg mit csinálsz?

- Felöltözöm. Talán baj?

Szóval se fürdő se reggeli se tiszta ing. De neki még sem ártana az a fürdő. És az ing is kéne. Nincs mit tenni cselekednie kell. Jesse kilépett a szobájából.

- Ó na nézzenek oda kijön ki a szobájából?

- Most meg mi van?

- Semmi. Csak igazad volt. - lépett Jessehez ingjének felsőgombját birizgálva és egyre inkább gombról gombra lépdesve a férfi mellkasán végigsimítva.

- Mégis miben?

- Vonzódom...

- Hozzám?

- Talán. - csókolta szájon - De inkább az ingedhez. - lökte el magától a férfit és otthagyta berohanva a fürdőszobába.

- Te ribanc! - döbbent rá Jesse hogy átvágták.

- Nem te magad mondtad, hogy apácai életet élek? Miért is hazudnék neked. - felelt a tusolóból kiabálva.

Jesset bosszantotta, hogy így átverték de a játéknak még korán sincs vége.

13. Fejezet

Leparkolt egy bárféleség előtt. Napos délután volt de neki elment a jókedve. Egy hónap szabadság és munkanélküliség. Férjezetlenség és munkanélküliség és a betegségéről még szó sem esett. A munkája az élete. De holnaptól minden megfog változni. Leginkább ő. Csendesség uralkodott a helységben. Egy-két ember szállingózott beszélgettek a kitöltött italaik felett.

- Valami erőset kaphatnék? - lépett a bárpulthoz.

- Máris. - állt neki háttal a poharakat törölgető pultos férfi – Mit kér? - fordult félig Celia felé.

- Mondtam már!

- Aha. - fordult teljesen a nőhöz felismerve azt.

- Te!? - nézett rá a pultos kissé meghökkenve és felbőszülten.

- Tessék?

- Nem emlékszel rám? Én voltam aki... Nem fontos.

- töltötte ki az italt.

- Még szép hogy nem érdekes! Kösz az italt. - egy húzásra a torkán leküldte az italt fogait összeszorítva – Tudom hogy a Roadvillage-i Nick vagy Jesse jóbarátja.

- Azt mondtad az előbb hogy nem ismersz?

- Először tényleg nem ismertelek fel de most kezdesz ismerőssé válni a szemeimben. És hogy van a kedves Jesse?

- Ahhoz képest hogy kikosaraztad, egész jól. Miért kérded?

- Csak úgy, nem lényeg.

- És te hogy vagy a baleseted óta?

- Hát elmesélte? - döbbent le teljesen – Tölts még egyet. - nyújtotta oda a poharát a férfinak. Nick pedig töltött.

- Igen az elejétől a végéig. Azt hogy hogyan rúgtad ki a kórházból hogy az étteremben hogyan viselkedtél vele és ő veled.

- Oké. - húzta le a következő italt.

- Mi oké?

- Holnap kiengesztelem a barátodat és bocsánatot kérek tőle.

- Megtennéd?

- Meg hát. Mi sem kevesebb annál. Kösz az italt. - fizette ki a fogyasztását.

- Már mész is?

- Ja.

Nick gyorsan leírta egy papírszalvétára tollal Jesse címét.

- Itt megtalálod és sok sikert! - bátorította Nick Celiát.

Celia kicsit mámorosan de távozott. Beült a kocsijába és hazafelé tartott. Vagyis inkább azt tervezte. A zsebében lapult neki Jesse címe. A két-három bedobott ital meghozta a hatását. Feldobottabbá felszabadultabbá vált és gyorsabban is vezetett. Úgy gondolta még nincs itt az ideje hogy hazamenjen. Jobb lesz neki most túlesni a bocsánatkérésen mint holnap. Megnézte a cetlit majd megfordult a kocsival. Az úti célja Roadvillage. A nap már lemenőben volt az idő kezdett hűvössé válni. Amilyen sebességgel vezetett csoda hogy egyetlen rendőr sem állította meg a környéken. Szerencséje volt meg kell hagyni. A Roadvillage táblát felismerte. Emlékezett az útra és a kocsmára. Betért oda.

- Megtudja mondani nekem hol van ez? - kérdte a kocsmárosnőhöz érve.

- Szívi megint maga az?

- Most megmondja vagy sem?

- Forduljon az elágazásnál balra és a negyedik ház lesz az.

- Kösz. Ha már így összemelegedtünk és segítőkészen áll öntsön egy kis Jack Danielst!

A nő odalökte neki az italt.

- Szívi ez rendes volt tőled. - gurította le az italt – Üdítőn hat rám. - majd fizetve távozott.

Kiérve a kocsmából kissé kótyagosan érezte magát. A kocsiig még el is jutott de az hogy merre kéne mennie? A következő elágazás balra és a harmadik vagy a negyedik ház? Nem tudta melyik csak ment a feje után. A negyedikre tippelt. Megállt a kocsival a ház előtt. Felmászott a bejárati veranda részre majd tapogatózott a csengő után. Végül megtalálta.

 Jesset csengőjének hangja rázta fel az álmaiból mivel korán aludni tért a sok teendője miatt.

- Megyek már! Megyek! - vett fel magára egy pólót kinyitva az ajtót – Ki az?

- Én vagyok az. Csak azért jöttem hogy bocsánatot kérjek. - támaszkodott neki az ajtófélfának.

- Celia? Mit keresel te itt? Bocsánatot kérsz? Miért is? - nézett végig az ajtójában álló személyre.

- Nem értetted? - dőlt kissé előre.

- Hé! Jól vagy?

- Minden a legnagyobb rendben van. Ott tartottam hogy a bocsánatkérésemet letudtam szóval én megyek is haza. Na szia! - dőlt még jobban Jesse oldala felé elveszítve az egyensúlyát.

- Hó! - kapta el a nőt – Hé kislány jobb lesz ha ma nálam alszol, van hely a kanapémon. A kocsidnak meg kint nem lesz semmi baja.

- Aha, kis huncut. - nevetett fel Celia.

Jesse leültette a kanapéra.

- Tudom én ám hogy mire megy ki a játék. De én nem vagyok az a lány. Tisztességes apácai életmódot élek higgy nekem. - büfögött egy hatalmasat váratlanul – Bocsi de ez kicsúszott. Meg egy pár pohárka le. - nyújtózott el a kanapén.

- Persze gondoltam. Aludj jól.

- Nem is vagyok álmos. - tagadott Celia de a szemei elnehezedtek és elnyomta az álom. Jesse ráterítette a nőre a takarót nehogy megfázzon a végén.

- Megáll az eszem! Hát tényleg elment hozzád? - kérdezte Nick a vonal másik végén a barátját.

- Itt van és tök részeg. Nagyon kiütötte magát. Azt mondta azért jött hogy bocsánatot kérjen. Hát nem fura?

- Nem annyira. Bejött a bárba és rendelgette az italokat rendesen aztán te is szóba kerültél.

- Nem igaz! Szóval kibeszéltetek a hátam mögött. A legjobb barátom és a volt barátnő jelöltem.

- Jaj haver ez nem erről szólt! Csakhogy tudod mi volt az érdekes a számomra?

- Na mi?

- Az hogy ő kérdezett rólad és ő volt az aki szóba hozott téged. Szerinted meggondolta volna magát?

- Nem hiszem. Mindenesetre fura. Ma este jobbnak láttam ha nálam alszik a kanapén mert teljesen be van állva.

- Jó haladás ember.

- Nem azaz ember vagyok aki kihasználja a helyzetet. Amúgy is úgy alszik mint a bunda.

- Jól van. Na én most leteszem mert már rám szólt a főnök.

- Csaó! - tette le Jesse is a telefont kilépve a szobájából a kanapén heverő Celiára tekintve. Hosszú szempillái megremegtek. Hosszú fekete haja elterült a párnán. Jesse csak bámulta némán pár percig és felsóhajtva elindult vissza az ágyába.